Gyulai Sámuel (maros-némethi és nádaskai gróf),
cs. kir. kamarás, altábornagy, gróf Gy. Ferencz tábornok és gróf Bánffi Mária fia, szül. 1723-ban Nádaskán Tornamegyében; 1745-ben katona lett; 1752-ben már őrnagy volt atyja ezredében. Személyes bátorságáról és vitézségéről tanúskodnak Meissen, Maxen, Thorgau, kivált pedig az 1762. hadjárat történelme; okt. 14. és 15. a Freibergnél elsánczolt poroszok ellen intézett támadások alkalmával súlyosan megsebesült. Ezen hősies magaviseletével nyerte meg a Mária Terézia-rend lovag-keresztjét. A hubertsburgi béke után ezredével együtt Szebenbe vonult állandó szállására. 1767-ben tábornok lett, 1773. márcz. a 32. sz. gyalogezredet kapta mint tulajdonos. 1777. jan. 6. altábornagygyá neveztetett ki s utóbb károlyfejérvári parancsnok lett. Meghalt 1802. ápr. 24. Bervén (Alsó-Fehérm.).
Munkái:
1. Gyulai Sámuel gróf versei, Gyulai Kata gróf kisasszonynak, gróf Bánffi Mária leányának véletlen halálára. Hely n., 1733.
2. Quod bene vertat! Sylloge continens specimina studiorum c. Samuelis Givlai... publico examini proposita informatore Josepho Hvszti, ao. 1740. Cibinii.
3. Magyar oratio. Melyben hogy az eklesiai szent hivatal a fő rendnemeseket illesse megmutattatik a méltósagos grof Losonczi Banffi Mária aszszonynak mint kedves édes aszszonyannyának fiúi alázatos engedelmességgel lábai eleiben tétetett Gyulai Sámueltől Berven 1740. eszt. Sz. Mih. Hav. (Végén hét lapon bucsúztató versek).
4. Emlékezet kő, melyet emelt Gyulai Kata gróf kisasszonynak. Hely n., 1742.
5. Hadi készület, a vagy buzgó imádságok. Melyeket mindennapi szükség szerint idegen Földeken bujdostában egyszer és másszor irt, mostan pedig rendben szedett és együvé tett... 1747. eszt. Mind Sz. Havában. Szeben, 1750. (Végén: Irtam Olaszországban, midőn quártéroznánk az Parmai Ducatusnak Caete magyore: a régi irasok szerént pedig Castellanto nevű városkájában).
Kéziratban: fiához gr. Gy. Ignáczhoz intézett, katonai dolgokra tartozó, terjedelmes német oktató levél; a károlyvárosi katonai iskola megnyitásakor mondott beszéde; mind a kettő Kuun Géza gróf maros~németi levéltárában.
Vasárnapi Ujság 1865. 27. sz.
Petrik Bibliogr.
Történelmi Tár 1887. 706. l.
Gyászjelentés és Kuun Géza gróf szíves közlése.