Gyulay Lajos (maros-némethi gróf),
országgyűlési képviselő, gróf Gy. Ferencz cs. kir. kamarás és kohányi Kácsándy Zsuzsanna fia, szül. 1800. jún. 24. Andrásfalván Udvarhelyszékben; atyja 1807. márcz. 3. meghalván, nevelésének gondja az özvegy grófnéra nehezedett, ki Kazinczy Ferencz ajánlására 1808-ban Döbrentei Gábort hívta házához nevelőnek; ez korán bevezette őt az irodalom szeretetébe s bevonta őt az általa szerkesztett Erdélyi Múzeum érdekkörébe, mely folyóiratban Gy. több eredeti értekezésével s fordításaival Kazinczy figyelmét és buzdítását kinyerte. Már 17 éves korában iskoláit végezvén, az akkori szokás szerint Maros-Vásárhelyre ment joggyakorlatra. 1818-ban a maros-némethi jószág a fiatal grófnak átadatván, Döbrenteivel együtt egypár évet falusi jószágán töltött. Közben Kolozsvárt megjelenvén, ő és id. Bethlen Ferencz gróf voltak a legelsők, kik a magyar ruhát újból felvették és annak viselését szélesb körben is elterjesztették. 1822-ben az erdélyi udvari kanczelláriához Bécsbe ment, hol huzamos ideig működött és könyvgyűjtési buzgalmával minden akkor megjelent magyar könyvet megszerzett. Hosszas távollét után Erdélybe visszatért; politikai szereplése közben meglátogatta a megyegyűléseket. Az 1837. szebeni országgyűlésen Zarándmegye követe volt, s itt több ellenzéki indítványával, a reformkérdések tárgyalásával és Zarándmegyében tartott szónoklataival az ellenzék jelesei közé emelkedett. Az ezután következett kolozsvári s pozsonyi országgyűlésre Zarándmegye részéről újból megválasztatván, elveihez vas következetességgel ragaszkodott. E közben Europában több nagyobb útat tett és Rómában töltött ideje alatt Czélkuti-Züllich magyar születésű szobrásznál megrendelte Juno szobrát, melyet a m. nemzeti múzeumnak ajándékozott. A tervbe vett erdélyi múzeumnak is több érdekes tárgyat ajándékozott, többi közt mineralogiai s éremgyűjteményét. Az 1846. és 1848. kolozsvári országgyűlésen mint kir. hivatalos vett részt; 1848-ban pedig Hunyadmegye részéről a pesti országgyűlésre választatván, azt változott szintereire végső állomásáig híven elkisérte. 1850 után Pestre tette át lakását és azután legtöbbet ott lakott. Ő, ki a kolozsvári első állandó magyar szinház megindításában munkás volt, a pesti szinháznak, szinészi nyugdíjintézetnek és különösen a magyar irodalomnak mind végig lelkes pártfogója maradt. Az erdélyi múzeumnak és a m. tudom. akadémiának alaptőkéjét tetemes összeggel nevelte. Még 1848 előtt az enyedi főiskolában a régi Gyulay-stipendiumot megjavította. 1867-ben a megújult maros-némethi templomot fölszenteltette s ugyanakkor az ottani papi állomást tizezer forint tőkével biztosította. Meghalt 1869. márcz. 19. Pesten.
Költeménye van a Szépliteraturai Ajándékban (1821). Hátrahagyott többféle igen érdekes gyűjteményei közt első helyet foglal el egy félszázadig vezetett naplója, melynek egy része kivonatban megjelent: Gróf Gyulay Lajos naplótöredékeiból (1815-1834.) Kiadta gróf Kuun Géza. Bpest, 1875, (Ism. Vasárnapi Ujság 3., 4. sz. és a Hon 6., 7. sz.) A napló százhuszonhat 4rét és 8rét kötetre terjed; kezdődik az 1815. és végződik az 1868. évvel. (Gróf Kuun Géza marosnémethii levéltárában).
Budapesti Közlöny 1869. 67. sz.
Vasárnapi Ujság 1869. 27. sz. arczk. (gr. Kuun Géza.)
Figyelő I. VI.
Petrik Könyvészete.
Kazinczy Ferencz Levelezése IV. és gyászjelentés.