Györök Leó György (alsó-eőri),
főreáliskolai tanár, előbbinek fia, szül. 1847. ápr. 22. Pápán (Veszprémm.); középiskoláinak Székesfejérvárt befejezése után a tengerészeti pályát végezte, majd azt elhagyva, egy évig Angolországban (Cardiffban) élt; tanítással és festéssel kereste kenyerét. Innét Párisba került, hol három évig az École des Ponts et Chaussées, az École des Beaux-Arts és a Sorbonne előadásait hallgatta. Az 1870. franczia forradalom (a köztársaság kikáltása) és a város ostroma a poroszok által véget vetett tanulmányainak és ő beállott katonának. Később, midőn a Commune ügye rosszra fordult, Gy. védelmére sietett, pár hét alatt törzskari kapitány, majd Páris kulcsának, a Port Maillot és környékének tüzérparancsnoka s a 2. genie-zászlóalj őrnagya lett. Midőn itt egy éjjel, úgyszólván az ellenség orra előtt, egy födött üteget állíttatott föl s reggelre kelve az ellenség ütegeit szétszórta, két nap mulva pedig egy hatalmas támadását is visszaverte, a Commune a romba lőtt Issy vár parancsnokává nevezte ki az ezen állásról lemondott Eudes tábornok helyére. Később a Commune utolsó mentsvárának, az általa megerősített Montmartre-nak lett parancsnoka. A Commune leveretése után fogságba került, két ízben agyonlövésre ítélték s csakis az utolsó pillanatban menekült meg a haláltól. Ezután az Aube transport-hajón a bresti hadi kikötőben négy hónapig sinlődött 900 társával, kik közűl a negyedik hónap végén már csak 300 maradt életben, mert a többit a kiállott sanyarúságok elpusztították. A bresti kikötőből csodával határos módon megszabadulva, 1871 végén visszatért Magyarországba s mint mérnök itt működött egy belga vasútépítő társaságnál mindaddig, míg a krach következtében a munkát abba nem hagyták. 1876-ban tanári képesítést nyert a nyelvészetből és Trefort közoktatásügyi miniszter kinevezte Fiumébe a magyar és franczia nyelv tanárának az ottani gymnasiumhoz. 1880-ban Budapest főváros szolgálatába állott és előbb mint kisegítő tanár, 1886 óta pedig mint rendes tanár a IV. kerületi főreáliskolában a franczia és magyar nyelvet tanítja. Mint jeles tájképfestő ismeretes, képeivel többször részt vett a képzőművészeti tárlatokon. Tengerészeti szenvedélyéről most sem mondott le, minden nagyobb szünidejét az Adrián tölti, többször társaságban; 1891-ben a saját terve szerint épített kis vitorlás hajón tette meg ezen kalandos utazásait; Szinnyei Ottmár, ki szintén részt vett ezen tengeri kiránduláson Fiumétől Spalatoig, leírta azt Magyar lobogó az Adrián (Bpest, 1892) cz. munkájában; a képeket Gy. rajzolta hozzá.
Czikkeket írt az Egyetértésbe (1876-78.)
Munkái:
1. Grammatica metodica della lingua ungherese con exercisi pratici. Fiume. 1880. (I. rész, több nem jelent meg. Ism. Bud. Szemle LXXIII. 1893., mely a legjobb olasz nyelven írt magyar nyelvtanok közé sorolja.)
2. Lázadó hajósnép viszontagságai a csendes tengeren. Való történet. Az ifjuság számára írta és rajzolta. Bpest, 1890. (Ism. Bud. Szemle.)
Néptanítók Lapja 1872. 738. l.
Budapest, IV. ker. főreáliskola Értesítője 1886-90.
Horváth Ignácz Könyvészete 1889-90.
Rajner Névkönyve.
Pallas Nagy-Lexikona VIII.