orvosdoktor, megyei főorvos, szül. 1813. júl. 13. Sátoralja-Ujhelyben (Zemplénm.), hol atyja, Gy. József ev. ref. lelkész, Kazinczy Ferencz személyes barátja, maga vezette fia nevelését; középiskoláit Szatmárt és Sárospatakon járta, hol Kövytől hallgatta a jogtudományokat. Egy évi otthoni joggyakorlata után 1830-ban Pestre ment, hogy a kir. tábla mellett, mint annak felesküdt jegyzője végezze tanulmányait; pár hónap mulva azonban fölvétette magát az orvosi egyetem hallgatói közé. 1835-ben végezte az orvosi tanfolyamot és ekkor mint segédre reá bizatott az egyetemen a növénytannak előadása. 1836. márcz. 15. orvosdoktori oklevelet nyert. Alig hogy letevé az orvosi szigorlatot, gróf Vay Ábrahám gondoskodásából Máramaros vármegye főorvosa lett. Hivatala mellett a megye ásványvizeinek felkutatását és növényvilágának megismerését tűzte ki feladatáúl. A létező forrásokat analysálta s rólok értekezéseket írt az akkori egyetlen orvosi szaklapba, az Orvosi Tárba; gyógyjavaslatokat állapított meg és annyira vitte az ügyet, hogy mikor Tognio doktor a megyét meglátogatta (1843), Gy. irodalmi munkásságában több mint 170 megyei ásványvíznek szemlélhette részint sorozatba vételét, részint leírását. A növényország átkutatását, példányok gyűjtését Kovács Gyula és Gerenday, részint Vagner Lajos egyetértő működésével gyarapította. A máramarosmegyei történet-természettudományi társaság keletkezésének eszméjét már 1849-ben tervezte, ez azonban az akkori politikai események miatt lehetetlenné vált; de az 1872-ben alakult máramarosszigeti múzeum-egylet első sorban neki köszöni lételét. Nagy előszeretettel dolgozott egy Növénytanon, melyben tetemes megyei Flóráját föl akarta használni; górcsövi vizsgálatokat tett az újabb fölfedezések érdekéből a növényphysiologiában; ebbeli fáradozásait azonban az 1859. aug. 9-iki nagy tűzvész semmivé tette. Meghalt 1862. decz. 21. Máramaros-Szigeten.
Czikke a Zeitschrift für Natur und Heilkundeban (1855. ldeen zur Organisation des öffentlichen Medicinalwesens in Ungarn.)
Munkája: Orvostudori értekezés. A természeti testeknek lépcsőnkénti kifejlődéséről. Pest, 1836. (Latin czímmel is).
Arczképe, kőnyomat, rajzolta és nyomt. Grund V. Budapesten. (M. Orvosok és Természetvizsgálók Munkálatai XIX. kötetében. Bpest, 1878.) Sírjára gyermekei 1875. aug. 27. emlékoszlopot állítottak.
Hanák János, Az állattan története és irodalma Magyarországon. Pest, 1849. 155. l.
Kanitz, August, Versuch einer Geschichte der ungarischen Botanik. Halle, 1865. 197. l.
Szinnyei Könyvészete.
Máramaros 1876. 76., 77. sz. (Szilágyi István, Emlékbeszéd).
M. Orvosok és Természetvizsgálók Munkálatai. XIX. Bpest. 1878. (Szilágyi István, Emlékbeszéd).
Fejes István, A sátoralja-ujhelyi ev. ref. egyház története. S.-a.-Ujhely, 1889. 173. l.