alispán és országgyűlési követ, szül. 1620. Toldy szerint aug. 25. Dugonics szerint aug. 5. Rozsnyó-Bányán Gömörmegyében kath, jómódu nemes családból; gondos nevelésben és tudományos kiképeztetésben részesült; a latin classicus költők voltak kedvencz olvasmányai. Szülei korán elhalálozván, talán el is szegényedvén, a magára maradt ifjú kénytelen volt már zsenge korában saját esze s keze munkájával keresni módot a tisztességes megélhetésre. 1653. jan. 4. a rozsnyói tisztujítás alkalmával Gömörmegye táblabirájának nevezték ki; 1658-ban pedig a füleki helyőrségnél segédbiró volt, idősb gr. Koháry István főkapitánysága alatt. Ezen állásával nem igen lehetett megelégedve, mert főkapitányához intézett levelében szűk helyzetéről panaszkodik és urától egy kis buzát kér segítség fejében. 1659-ben már nős volt, mert ekkor Gömörmegye jegyzőkönyvében nemes Békényi Zsófia mint felesége említtetik. Első házassága csalódást hozhatott reá, mert ziláltak voltak családi viszonyai. Ezen házasságából négy gyermeke volt; ezek közül Gábor később kir. tanácsos és a szepesi kamara titkára lett. 1664. jan. 27. a stubnyai hévízen volt. Utóbb Wesselényi Ferencz mellé került komornyiknak és annak halála (1667) után is az özvegy úrnő mellett megmaradt titkárnak. Az udvari népség irigy szemmel nézte Gy. kényelmes helyzetét és mindent kigondolt megrontására, úgy annyira, hogy végre maga Széchy Mária is hitelt adott a koholmányoknak és a kegyvesztett komornyikot 1668 elején balogvári kapitánynak nevezvén ki, eltávolította udvarából; egyúttal hű és sikeres szolgálatainak jutalmául a gömörmegyei Babaluska falut adományozta neki; tehát nem a Murányi Venus cz. költeményért, mint Toldy Ferencz és utána többen állítják. Később Széchy Mária kiengesztelődött iránta s újra viszszafogadta udvarába. Urnője azonban gyanú alatt volt lengyelországi titkos összeköttetései s alkudozásai miatt; (Gy. ennek megbízásából 1668-ban csakugyan járt Lengyelországban a Lubomirszky herczegeknél, azonban peres jószágok tárgyában); a vizsgálat alatt első sorban belső emberére, Gyöngyösire hárult a gyanú. Azzal vádolták, hogy ő is bele van avatva a Wesselényi-féle összeesküvésbe vagy legalább tudomása volt róla; e miatt elfogták és Fülek várában zárták el. Azonban Gy. ártatlan volt; 1670. nov. 11. fogolytársaival együtt kérelmet intézett a királyhoz, melynek következtében aztán jótállás mellett kiszabadult ő is több hónapig tartó sanyarú rabságából, s mehetett föl Bécsbe, hogy kedves úrnője Széchy Mária felszabadítása ügyében az udvari főhatóságoknál személyesen közreműködjék, ki 1670. decz. szintén visszanyerte szabadságát. Csak 1674-ben vált meg végkép úrnőjétől, mire Krasznahorka-Várallján vonult meg. Kezdetben űgyvédkedett és 1681-ben mint Gömörmegye táblabirája előbb élelmezési ügyben járt el hivatalos megbizatásból, ennek végeztével pedig a soproni országgyűlésen képviselte megyéjét. Az 1683-ban a Thököly Imre által hirdetett felsőmagyarországi gyűlésre ismét őt küldi megyéje képviselőjeül. 1685. jan. 22. Gőcze István társaságában Caraffa Antal grófnál fordult meg bizonyos ügyben, okt. 31. pedig a katonai számoló bizottságnak tagja lett. 1686. nov. 22. megválasztották alispánnak. 1687. szept. 17. a megyének a pozsonyi országgyűlésen való képviseletével bízzák meg. Ekkor már oly nagy népszerűségre tett szert, hogy az alispáni állással több ízben kitüntették, úgy hogy csak hét évi szolgálat után 1693 ban válhatott meg tőle, ekkor is csupán öregségére való tekintetből fogadták el lemondását. Gy. ekkor nyugalomba vonult. Szabad idejét arra használta fel, hogy költői hajlamait követve a múzsáknak áldozzon. 1695-ben jelen volt a Pelsőczön tartott tisztújításon, hol Kohári István költőtársával találkozott, ki Baboluska falut a derencséni jószághoz tartozónak állítván, azt tőle 1200 frton visszaváltotta. 1700. okt. 4. ismét megválasztották alispánnak és az maradt egészen 1704. szept. Csetneken történt halálaig.
Gyöngyösit Ovidius tanulmányozása tehette költővé; bizonyítják ezt Kovásznai Sándor (Figyelő II.), ki magyar Ovidiusnak nevezi, valamint a neki tulajdonított három heroida (Nagy Sándor közli a Philol. Közlönyben 1884) és a sok szószerint való fordítás is, melyekkel eredeti munkái el vannak halmozva (a mint ezt Rupp Kornél szemelvényekkel bizonyítja a Magy. Irodalom Történetében, szerk. Beőthy Zsolt Bpest, 1893. I.) Mint ismert költő Tinódi Sebestyén és Zrínyi Miklós nyomain lépett fel, mindkét elődének hatása alatt.
Munkái:
1. Marsal Társalkodo Muranyi Venus. Avagy Annak Emlékezete: Miképpen a Mélt. gróff Hadadi Veselenyi Ferencz Magyarország Palatinussa, akkor Füleki Fő Kapitány, a Tekintetes es Nags Gróff Rimai Szetsi Maria Aszszonnyal jövendőbéli házasságokról való titkos végezése által tsudálatosképpen meg-vötte a Hires Muranyi Varat. Mellyet irt... Magyar Versekben szerezvén... Kassa, 1664. (Költeményének eszméje az 1644-iki regényes eseménynek közvetlen hatása alatt fogamzott meg lelkében és, az előszóban foglalt saját vallomása szerint, nyomban hozzá is fogott költői földolgozásához és toldozgatta sokszor félbeszakasztott munkáját. További kiadásai: Kolozsvár, 1702. Buda, 1725, 1729, 1739, 1751, 1767 és hely n. 1775).
2. Rosa-Koszoru, az mellyel Az Testé lett Ige Jesus Christusnak és az ő édes Annyának, a szeplőtelen Szüz Marianak, öt rendbéli kiváltképpen való Örömének, Keserűségének; Dütsőségének feit és piros Rosáibúl kötött Es az Mélt. Gróff Kohári István Urnak... régi nagy jó Urának Uj Esztendőbeli ajándékul ajánlott... Lőcse, 1690. (Későbbi kiadásai: Nagyszombat, 1772. és 1789.)
3. Porábúl meg-éledett Phoenix, Avagy A Néhai Gyerő Monostori Kemeny János, Erdeli Fejedelemnek Lonyai Anna Aszszonnyal lévő házasságának, Tatár Országi rabságának, az Török ellen viselt Hadi dolgainak, és végre, Hazája mellett Vitézül le-tett életének, halála utánnis élő emlékezete, Az Mellyet... ennek előtte egynehány Esztendővel irt volt, és el-rongyollott első irásinak töredékiből most ujab le irással kissebb rendben vett... Lőcse, 1693. (Ugyanezen évben még egyszer és 1713. Lőcse, későbbi kiadásai: Sopron, 1748. Buda, 1758, 1763, Kolozsvár, 1768 és Buda, év n. Kézirati másolata a XVIII. századból a m. n. múzeumban).
4. Παλινωδια Prosopopoeia Hungariae. Az az: Maga gyamoltalanságát kesergő, és abban a Kardos-Griffnek szárnya alá folyamodo Nympha. A mellyel Magyarország, mostani állapottyát példázza. Lőcse, 1695. (Palinodia, alkalmi költemény Eszterházy Pál nádorrá választatására, 1681-ben Sopronban írta. Későbbi kiadása: Győr, 1743, Buda, 1763, 1771, 1775, 1789. és hely n. 1775. Egykorú másolata 1681-ből: Maga gyámoltalanságát kesergő cz. a m. n. múzeumban.)
5. Uj életre hozatott Chariclia, Avagy A Chariclia ritka példájú, és az olvasásra kedvet adó historiájának némelly régi versek rongyábúl, és azoknak sok fogyatkozásibul ujabb, és jobb rendben vétele.. Lőcse, 1700. (Későbbi kiadásai Buda, 1733 1735, 1763 és hely n. 1742.)
6. Cuma várasában épittetett Dedalus temploma. Mellybe ment volt Aeneas király Trojából való ki-bujdosásában: és abban mutat őnéki az Appoló Sybillája külömbkülömb képeket, s azoknak Historiájokat renddel megbeszéli... Hely n., 1724. (Későbbi kiadásai: Hely n., 1744, Buda. 1764, 1840, Hely n., 1828, Bosonban (Pozsony) év n.)
7. A tsalárd Cupidónak Kegyetlenségét megismérő, és mérges nyilait kerülő tiszta életnek Geniussa... Melly... régi el-rongyoltatott írások töredékiből ujabb rendben vétetődvén, ki-bocsáttatott Túroczi Mihály komáromi compactor által (Sópron) 1734. eszt. (Későbbi kiadásai Buda, 1751 és 1772. Eredeti kézirata 4rét 180 lap a Jankovich Miklós gyűjteményével került a m. n. múzeumba.)
8. Igaz barátságnak és szives szeretetnek tüköre, mellyben megirattatik Philosténesnek és Florentinának, egymáshoz való hűséges szerelmek, egymásért való nagy szerencse probálások, végre sok szenvedések után szerencsés házasságok, és öszvekelések... Pozsony, 1762. (Későbbi kiadásai: Buda, 1777, 1848.)
9. Gyöngyösi Istvánnak költeményes maradványi. Mellyeket egybe-szedett, és a legrégibb nyomtatványok és kéz-irások szerént hibáiból ki-mentett Dugonics András. Pozsony és Pest, 1796. Két kötet, szerző arczk. (I. Uj életre hozatott Chariclia. II. Marssal társalkodó murányi Venus. Palinódia. Rózsa koszoru. Porából megélemedett Phoenix. A csalárd Cupidónak... geniussa.)
10. Gyöngyösi István válogatott poétai munkái. Az eredeti kiadások alapján közli Toldy Ferencz. Pest, 1864-65. Két kötet, arczk. (A magyar nemzet classicus írói. IV. folyam 3-4. Sz. I. Életrajz Toldytól, Arczkép Arany Jánostól, Gyöngyösi korának világában, Murányi Venus, Palinódia, II. Porábúl megéledett Phoenix.)
11. Ének Thököly Imre és Zrínyi házasságáról. (1683) Egykorú kéziratból kiadta s Jegyzetekkel kisérte Háhn Adolf. Bpest, 1884. (Névtelenűl. E költeményre Kulcsár István a Hazai Tudósításokban 1806. júl. 9. felhívta a közönség figyelmét; Thaly Kálmán 1872. Adalékaiban kivonta ez értékes ereklyét a feledés homályából és megállapította Gy. szerzőségét; Háhn Adolf pedig egész terjedelmében kiadta az Egy. Philolog. Közlönyben 1884.)
Levelei: Fülek, 1663. máj. 7. Koháry Istvánhoz, 1668. jún. 8. Andrási Miklóshoz, Balogvár, 1669. máj. 4. Széchy Máriához, Fülek, 1670. aug. 23. Szelepcsényi Györgyhöz, Murány, 1670. szept. 19. Koháry Istvánhoz, Bécs, 1671. decz. 2. Andrássy Miklóshoz, Krasznahorka-Várallya, 1674. okt. 21. Koháry Istvánhoz, 1679. jún. 28., 1680. máj. 18., aug. 24. és Soprony, 1681. szept. 1. Andrássy Miklóshoz, Várallya, 1686. jún. 18. Dúl Mihályhoz, 1695 szept. 14. Andrássy Péterhez, Csetnek, 1699. jún. 6., 1703. jún. 11. és augusztus 3. Koháry Istvánhoz. (Thaly Kálmán, Adalékok a Thököly és Rákóczy korának irodalomtörténetéhez. Pest, 1872. I. a Toldalékban.) Thaly még három levelét közli a Századokban (1873) Jaquemod Mihály Angelóhoz, Krasznahorka-Várallya 1686. júl. 28.; Varannay Györgyhöz, Rozsnyó 1689. okt. 6. és id. Koháry Istvánhoz, Filek 1658. márcz. 24.; ezeken kívül szintén a Századokban (1872) nyolcz levélnek kivonatát adja, melyeket Gy. 1682-84-ben mint alispán sajátkezűleg írt, de hivatalosan Gömörmegye és Rozsnyó város nevében (ezek eredetiek a kir. kamarai levéltárban vannak); végre a Történelmi Tárban (1884. 727. l.) van az általa élete végén a Rákóczy-féle szabadságharcz érdekében szerkesztett patens. Csetnek, 1704. ápr. 18.)
Kézirata a m. n. múzeumban (Collectio fragmentorum poeticorum cz. ívrét, 315-344. l.) fordítások Ovidiusból; a költemények a heroidák fajához tartoznak, az elsőt Paris írja Helenának, a másodikban ez adja válaszát a csábítónak, a harmadikat a hű Penelope küldi ismeretlen tengereken bolygó férje, Ulysses után; az elsőt közli Nagy Sándor után az Egyet. Philolog. Közlöny 1887.
Nevét olykor Gyöngyössinek is írta.
Arczképei: rézmetszet Assner Ferencztől a 9. sz. munkája I. kötetében; kőnyomat, nyomta Rohn és Grund Pesten 1863-ban a Koszorú mellett; aczélmetszet, Brockhaus F. A. nál Lipcsében, a 10. sz. munkája I. kötetében; olajfestmény életnagyságban a rimaszombati megyeház termében (1836.)
Horányi, Memoria II. 62.
Sándor István, Magyar Könyvesház 87.
Bartholomaeides, Ladislaus, Memorabilia Comitatus Csetnek. Neosolii, 1799. 115. és Comitatus Gömöriensis Notitia. Leutschoviae, 1806-08. 417. l.
Kölesy és Melczer, Nemzeti Plutarkus. Pest, 1816. 61-68. l.
Katona, Historia Critica XXXVI. 729.
Hazai és Külföldi Tudósítások 1836. II. 10. sz.
Közhasznú Esmeretek Tára V. 510.
Thewrewk József, Magyarok Születésnapjai 108. l. (születését 1620. nov. 3. és Lévára teszi.)
Ferenczy és Danielik, M. Írók I. 173.
Pesti Napló 1854. 187. sz. 1862. 259. sz. (Jámbor Pál.)
Vasárnapi Ujság 1858. 45. sz. arczk. (Zilahy Károly.)
Koszorú 1863. 22., 23. sz. (Arany János.)
Toldy Ferencz, M. Költészet Története. Pest, 1867., Irodalom Története s Összes Munkái III. VII.
Századok 1870. (Pauler Gyula), 1872. 200., 1873. 221. l. (Thaly K.)
Vutkovich, M. Irók Albuma. Pozsony 1873.
Budapesti Szemle 1874. (Arany L.)
Figyelő I. (Kovásznai Sándor levelei Ráday Gedeon grófhoz 1789-90. Gy. István munkáiról. II., III. Kárpáti Károly, A Murányi Venus a magyar költészetben. IV-IX., XI-XIII. (Szalay Gyula, A porából megéledett Phoenix Gy. kéziratában), XXIV.
Benedek Albert, Gy. költői tárgyalása és nyelve Kemény János cz. költeményében. Kolozsvár, 1876.
Fővárosi Lapok 1877. 132., 133. sz. (Kárpáti Károly, Murányi Venus.)
Szilády Áron, M. Költők Tára I., II., IV.
Nagybecskereki r. kath. gymnasium Értesítője 1879. (Grets József.)
Arany János, Prózai Dolgozatai. Bpest, 1879.
Nemzeti Hirlap 1879. 149. sz. (Marusák Pál.)
Egyet. Philol. Közlöny 1884. (Marusák Pál, Egy újabb adat Gy. munkásságához. Hahn Adolf, Egy kiadatlan költemény Gyöngyösitől, 1887. Nagy Sándor, Gy. műfordításai, 1889. Pótkötet: Fülep Imre, 1888. Acsády Ignácz.)
Történelmi Tár 1884. 709., 727., 728. l.
M. Helikon. Pozsony, 1886. I. oszt. IV. kötet. (Vermes Imre.) arczk.
Értesítvény a rozsnyói kath. gymn. 1887. (Porubszky Pál.)
Petrik Könyvészete és Bibliographiája.
Zlinszky Aladár, Heliodoros a magyar irodalomban 1887.
Szabó Károly, Régi M. Könyvtár I.
Közművelődés 1890. 16., 17. (Ebert Károly, Eine Magyarenfrau, Murányi Venus német feldolgozása, Fülöp A.)
Egyetértés 1890. 49. sz. (Gy. az Andrássy-nemzetségről.)
Irodalomtörténeti Közlemények 1890-93. (Gy. Palinodiája.)
Kazinczy Ferencz Levelezése II-IV.
Rupp Kornél, Ovidius és Gyöngyösi. Irodalomtört. Tanulmány. Bpest, 1891. (Előbb az Egyet. Philol. Közlönyben; ism. Irodalomtört. Közlemények.)
Beőthy Zsolt, Magyar Nemzeti Irodalomtörténetírás Ismertetése I. és Szépprózai Elbeszélés I.
Budapesti IV. ker. reáliskola Értesítője 1893. (Kiss Gábor, A Murányi Venus.)
Magyar Irodalom Története. Bpest, 1893. I. (Rupp Kornél, Gy. I.) arczk. és névaláírásával.