bölcseleti doktor és középiskolai tanár, szül. 1861. júl. 29. Nagyváradon Biharmegyében, hol atyja Gy. Gellért a latin szertartású káptalan jószágigazgatója volt (később kir. tanácsos és közalapítványi kerületi főtiszt). Iskolázását szülővárosában kezdette s s 1868 óta Budapesten folytatta s 1878-ban a II. ker. főgymnasiumban végezte, hol Petrovics Ferencz a class. ókor iránti lelkesedést oltotta belé; azután az egyetem hallgatója lett és 1882-ben a classica philologiából középiskolai vizsgálatot tett és félév mulva (1883) bölcseletdoktori oklevelet nyert. Az 1882/3. iskolai évben Szapáry Gyula gróf akkori pénzügyminiszter három fia mellett mint a latin és görög nyelv szaktanára működött. 1883. aug. mint kisegítő tanár nyert alkalmazást a budapesti középiskolai tanárképzőintézet gyakorló főgymnasiumánál, hol 1884-től mint helyettes és 1886 óta mint rendes tanár működik. 1885-ben a budapesti philologiai társaság választmányának tagja. 1891/2-ben az országos közoktatási tanács külső birálója, 1892-ben a paedagogiai társaság megválasztott rendes tagja lett; ugyanakkor a m. tud. Akadémia classica-philologiai szakbizottságának tagjává, 1893-ban a Stolze-Fenyvessy-féle országos gyorsíró-egyesület alelnökévé választotta s az 1896. ezredéves kiállítás közoktatási csoportbizottságának póttagjává, majd előadójává s végül csoportbiztosává neveztetett ki. A közoktatási kormány meghivására tagja volt több tanügyi értekezletnek (enquetenek), nevezetesen részt vett 1891-ben a görög-pótló tanfolyam és 1892-ben a tanulmányi versenyek ügyében.
1883-tól 1890-ig a szakfolyóiratokban (Középisk. Tanáregylet Közlönye, M. Paedagogia sat.) és napilapokban (Budapesti Hirlapban 1883 óta név alatt, G. jeggyel vagy névtelenűl) több philologiai s paedagogiai értekezést, birálatot és czikket írt; nevezetesebbek a Nemzetben (1886. 78. és 79. sz. A görög-latin tanításáról a gymnasiumban, a Budap. Hirlapban 81. 108. sz. és a M. Tanügyben is; ezen és más czikkeiben s felolvasásaiban ő szállott először síkra a Francziaországban kezdődött Raoul Frary-féle latin-görög nyelvellenes mozgalommal szemben; 1889. 13. sz. Néhány adat a német nyelvtanításhoz), az Egyetemes Philologiai Közlönyben (1889. Párhuzamos helyek Vergilius Aeneiséből és Homeros két eposából) sat.
Munkái:
1. Az attikai köztisztviselők ellenőrzéséről, különös tekintettel bűntényeik megtorlására. Egy fejezet a görög államrégiségekhez. Bpest. 1883. (Bölcseletdoktori értekezés. Különnyomat az Egy. Philolog. Közlönyből.)
2. Bartal-Malmosi, Latin mondattan. Harmadik kiadás, átdolgozta és sajtó alá rendezte. Bpest. 1890.
3. Homeros Odysseiája. A nagym. vallás- és közokt. m. kir. miniszter úr megbizásából bő szemelvényekben fordítva, és jegyzetekkel kisérve. Preller eredeti képeivel. Bpest, 1891.
4. Platon és Aristoteles. Szemelvények a görögből fordítva magyarázatokkal. Bpest, 1893. (Péterfy Jenővel együtt; szerk. Alexander Bernát.)
5. Platon válogatott művei. II. kötet. Euthyphron. Sokrates védekezése. Kriton. Paidon. Görögből ford. bevezetésekkel és jegyzetekkel ellátta. Bpest, 1893. (Filozofiai Irók Tára XI.)
6. Szemelvények Tacitus két nagyobb történeti munkájából, bevezetéssel és magyarázatokkal, iskolai és magánhasználatra. Bpest, 1894.
Szabad óráiban zenével is foglalkozik; már évekkel ezelőtt felhívta a vezető körök figyelmét a m. kir. operaházban szinre került némely dalművek fordított szövegének rossz magyarságára. 1892-ben az intendáns felszólítására emlékiratot is nyújtott be ez ügyben és díj nélkül ujra fordította s javította néhány dalmű szövegét (Álarczosbál, Fekete domino, Herodiás, Lahore királya, Mártha sat.)
M. Könyvészet 1883. 1890-91. 1893. és önéletrajzi adatok.