Kolozsmegye alispánja, Gy. Sándor és Endes Anna fia, szül. 1830. szept. 11. Kalota-Szent-Királyt Kolozsmegyében; tanulmányait 1838-ban Kolozsvárt kezdette meg s mielőtt bevégezhette volna, 1848-ban beállott honvédnek és később mint hadnagy Bem tábornok parancsnoksága alatt az 55. honvéd-zászlóaljban végig küzdötte a szabadságharczot; részt vett a deési, vizaknai s piskii nagyobb csatákban és még vagy 13 kisebb ütközetben. A szabadságharcz leveretése után mint menekült bújdosott az alföldön, különösen Szatmármegyében. Később a Tiszaszabályozás bereghi osztályánál mint ártér fejlesztő mérnök alkalmaztatott. Majd midőn az üldözés enyhült, hazatért falusi magányába s 1853-ban családot alapított. Falusi magányában folytatta tanulmányait és különösen a magyar köz- és magánjog érdekelte. De kiterjesztette figyelmét a mezőgazdaság előmozdítására, s felhasználta az eddig még ma is felűl nem haladott váltó ekéjét (1860. okt. 20. tette meg vele első kísérletét), melyet még ma is Gyarmathy-féle eke név alatt ismer a gazdaközönség. Foglalkozott a művészettel is, s mint első rendű énekes népdalokat szerzett, melyeknek dallama átment a nép ajkára s ma is él. Ezek közűl két dalt 1851-ben szerzett és azokat Hollósy Kornéliának ajánlotta, a ki azokat a nagyenyedi kárvallottak javára rendezett concerten elénekelte. 1861-ben Kolozsmegye megválasztotta tiszteletbeli főjegyzőnek. A rövid ideig tartott alkotmányos élet megszüntével ő is visszavonult a közpályától. Az 1867. évi kiegyezés alkalmával mint a Deák-párt híve szerepelt, s az első alkotmányozó közgyűlésen az akkori rendszer szerint még fennállott kerületi alispáni állásra választatott meg s mint ilyen 1872-ig szolgált, mikor az új szervezés szerint szervezett főjegyzői állásra választatott meg; 1875-ben pedig alispán lett és azóta mint alispán szolgálja a vármegyét és a hazát. A honvédségi intézmény felállítása után belépett a honvédség szabadságolt állományába s mint százados két évig szolgált. A fuzió létrejötte után a szabadelvű pártnak volt híve s jelenleg is az. Kormányzása alatt a vármegye több szervezésen ment keresztűl és szervező tehetségének is mindannyiszor fényes tanújelét adta. Kolozsvár város társadalmi s politikai életében is tekintélyes állást foglal el.
1860 után több figyelmet keltett gazdasági czikket írt a kolozsvári s budapesti lapokba.
Munkája: Népképviselet a Királyhágón inneni ev. ref. superintendentiákban. Kolozsvár, 1864.
Petrik Könyvészete
Kolozsvár 1892. 149. sz.
Erdélyi Hiradó 1892. 148. sz.