Gyalókay Lajos (szentgyörgyi és gyalókai idősb),
ügyvéd, szül. 1825. novemb. 13. Szalacson Biharmegyében ; atyja a nagyváradi latin szert. püspökség uradalmainak főfelügyelője s Biharmegye táblabírája volt; Gy. a gymnasiumot és jogi tanulmányait Nagyváradon 1845-ben végezte, mire Csengery Imre Biharmegye 3-ik aljegyzője mellett 1846. novemberig mint kiadó írnok alkalmaztatott. 1847-ben ügyvédi vizsgát tett és nov. visszatért szülővárosába, hol a megye közgyűlésein az akkori politikai mozgalmakban részt vett. Az 1848. márcziusi napok után Beőthy Ödön főispán megtette titkárjának s ajánlatára a partiumok visszacsatolásával megbizott kir. comissió titkárjának neveztetett ki s Beőthy Ödön elnöklete alatt, Somossy Ignácz bizottsági tanácsossal együtt, Zaránd és Kraszna vármegyék kormányzati szervezetében munkálkodott. A rácz lázadás alkalmával Biharmegye egyik önkéntes zászlóaljába állott be közembernek és a Kiss Ernő vezénylete alatt álló becskereki dandárságnál 14 hétig szolgált, részt vett több ütközetben és a perlaszi tábor bevételében; Kiss Ernő ezredes és Vetter Antal alezredes megbízásából a kormányhoz intézett hadi jelentéseket és a csapatokhoz szóló felhivásokat fogalmazta. Zászlóaljával okt. végén Nagyváradra visszaérkezvén, a bihari 55. honvéd-zászlóaljhoz, rangjának megtartásával beosztatott és nov. végével a zarándmegyei oláhok lázadása által fenyegetett kristyóri hegyi út védelmére rendeltetett. 1849. febr. 9. részt vett a piskii csatában, hol megsebesült, mire Bem tábornok őt századossá léptette elő. Ezután Beke József alezredessel csapatok szervezése végett a Székelyföldre rendeltetett és Háromszékben márczius végeig 4 zászlóalj gyalogságot és két osztály huszárságot felszerelvén, ezekkel Wander Null tábornok seregét Fekete-Halomnál megverte, ennek és a Brassóban levő orosz hadosztálynak kiűzésében s Brassó bevételénél 1849. márcz. 30. szintén részt vett. Innét főnökével együtt Gyulafehérvár ostromához küldetett; ápr. végén pedig Bem magához rendelte táborkarába s hadsegéddé nevezte ki. Az oroszok betörése után részt vett a beszterczei, sepsi-szent-györgyi, segesvári s bánfihunyadi ütközetekben. Petőfi Sándor Marosvásárhelyről Segesvárig egy kocsin utazott vele s az ütközet alatt a vezér körében mellette állott; midőn azonban a túlnyomó erő által minden oldalról körülszárnyalt kis sereg (összesen 2800 ember) futásban szétbomlott, Petőfi Fehéregyháza felé fordult; ő pedig megmenekült. A szabadságharcz után (1853. febr. 2.) megnősült és 1859. jan. 1-ig Ér-Köbölkúton gazdálkodott; ez évben a diószegi árvabizottmány jogtudójának választotta, mely tisztét 1860. decz. 19-ig folytatta, midőn Biharmegye megválasztotta aljegyzőjének, 1861-ben főjegyzőjének. Az általa szerkesztett jegyzőkönyveket akkor a hazai lapok közölték. Miután a megyei bizottmányt 1861. nov. 5. fegyveres erővel feloszlatták, ügyvédi pályára lépett. Az 1868. márcz. 16. megalakult biharmegyei Deák-párt alelnökének választotta, mely állásáról 1872. jan. 1. leköszönt; azonban a párt gyarapítására később is tevékeny politikai befolyást gyakorolt. 1872. szept. a nagyváradi kir. törvényszék elnökévé neveztetett ki. A biharmegyei történelmi és régészeti egylet alakítását indítványozta s megalakulása óta annak alelnöke; a nagyváradi László gőzhengermalmi részvénytársaságnak egyik alapítója s több évig alelnöke volt; a nagyváradi tűzoltó-egyletnek egyik kezdeményezője és a szervezésig elnöke volt sat.
A 40-es években a Regélő és Honművészbe több czikket írt; a Pesti Naplónak 1854-től nemzetgazdászati, kereskedelmi s társadalmi levelezője volt tíz évig. Az 1862. szept. 15. megindított Bihar cz. lapnak munkatársa volt; midőn pedig annak szerkesztője Győrffy Gyula pörbe fogatott, Gy. 1863. júl. 12. a szerkesztést is átvette; azonban midőn Győrffy Gyula 1863. okt. 28. hadi törvényszéki ítélet folytán elzáratott, másnap a lap is megszűnt; később pedig (1864. máj. 9.) a lap egy czikkeért Gyalokay is két hónapi fogságot szenvedett. Midőn a biharmegyei Deák-párt a Nagyváradi Lapokat megindította (1868. máj. 2.), ennek megszűntéig (1870. decz. 30.) egyik kiadótulajdonosa s főmunkatársa volt. A későbbi nagyváradi lapoknak, u. m. a Biharnak, Nagyváradnak és a Szabadságnak is munkatársa volt; írt a kor- és napi kérdésekről és a társadalom különböző érdekeiről. Mint jeles szónok is ismeretes.
Czikkei a Gazdasági Lapokban (1858. Az Érmellék borkiállítása), a Falusi Gazdában (1859. Érmelléki levelezés), a Hazánkban (VII. 1887.), a Fővárosi Lapokban (1888. 215. sz.), a biharmegyei régészeti s történelmi egyletnek 1885-88. Évkönyvében és az erdélyi lapokban jelentek meg: Segesvár és Petőfi cz. reminiscentiái.
Szerkesztette a Bihar cz. politikai lapot 1863. júl. 12-től 1866 végeig Nagyváradon.
Bozóky, Nagyváradi kir. akadémia százados multja. Bpest, 1889. 212. l.
Önéletrajzi adatok (Márki Sándor gyűjteményében).