bölcseleti doktor, Jézus-társasági áldozópap és hitszónok, született 1686. jan. 6. Gyöngyösön Hevesmegyében; 1701-ben lépett a jezsuiták közé s ugyanazon év okt. 28. avattatott az egyházi életbe Trencsénben. A bölcselet tanulmányozása után három évig Kőszegen az ifjuságot tanította. A költészetet és szónoklatot egy-egy évig Kolozsvárt hallgatván, Nagyszombatba ment szent Tamás tanai hallgatására. 1707-ben, még mint jezsuita növendék, több társával együtt, kényteleníttetett Rákóczy Ferencz hadai elől Nagyszombatból kivándorolni. Tanulmányainak bevégzése után 1715-ben a bölcseletből doktori szigorlatot tett. A harmadik próbaévet Beszterczebányán töltötte; honnét ismét Kolozsvárra helyeztetett át, hogy a bölcseletet tanítsa. 1716-ban előljárói saját kérelmére Marosvásárhelyre hitszónokká s hittérítőnek tették át, mely hivatalában 1724-ig működött. Közönségesen magyar Cicerónak nevezték; szónoklataival több hívet szerzett egyházának. 1724-ben Székely-Udvarhelyre rendeltetett rendházfőnöknek; onnét pedig 1725-ben áttétetett Nagyszombatba, hol hitszónoki hivatalt viselt és a Marianum papnevelő intézetet kormányozta; 1728-ban visszaküldetett Kolozsvárra az ottani jezsuiták kormányzására. 1730-ban újra elhagyta Erdélyt, átrendeltetvén Nagyszombatba, hol 1735-ig papi hivatalát folytatta. Ekkor ismét visszarendeltetett Marosvásárhelyre, hogy az ottani szentegyháznak, melynek első köve az ő jelenlétében (1728. aug. 12-én) tétetett le, építését, mint főfelügyelő folytassa; ezt azonban nem végezhette be, mert 1738-40-ben Székely-Udvarhelyt a rendház előljárója volt. 1740-41-ben Szatmárra küldetett rendházfőnöknek, 1742-ben újra vissza Székely-Udvarhelyre előljárónak és 1743-ban Kolozsvárra egyházi szónoknak. 1743. Egerbe, 1744. Budára, 1746. Pécsre s 1747. Kolozsvárra rendeltetett szintén egyházi szónoknak és a Josefinum kormányzójának. 1751 őszszel odahagyá Erdélyt és 1751-1755-ben Kassán, 1756-60-ig pedig Udvarhelyen működött mint a rendtársak lelki igazgatója. Fogyni érezvén erejét, 1760-ban Budára nyugalomba helyeztetett, hol 1761. máj. 29. meghalt.
Munkái:
1. Maria augusta gemino Majestatis, et formae praesidio. Ab servitute originali defensa princeps libertatis. Eoque nomine cum alma archiepiscopalis universitatis Tyrnaviensis annuum immaculatae Virginis, ac Dominae suae clementissimae sacramentum ad aras diceret. Panegyrica dictione laudata... Tyrnaviae, 1712. (Egyházi beszéd.)
2. Prima Jesu Societas Claudiopolitana sudore et sanguine secunda et foecunda. Claudiopoli, 1715. (Költemény.)
3. Corona Joannaea, seu de septem Nostris Claudiopoli degentibus, quibus nomen Joannes. Claudiopoli, 1715. (Költemény.)
4. Iter ad Templum honoris per Templum virtutis... Cibinii, 1719. (Egyházi beszéd.)
5. Theophili romano-catholici, hungari, in psalmos quorum meditatione, amoris Divini ignis exardescit, elegiae XII és Dei-amatoris romano-catholici hungari in psalmos poenitentiales, elegiae X... Tyrnaviae, 1726. (Névtelenűl. Stoeger tévesen két műnek mondja)
6. Keresztes vitéz, avagy a szent keresztnek világ-bíró zászlója alá megtérő, és Kristus bélyegét testén viselő, s azokban méltán dicsekedő néh. Gróf Várhegyi Keresztes Márton úrnak halotti dicsérete 1728. bőjtelő havának 19. napján Kolosvár.
7. Opus Epigrammaticum Valentini Gorgii, Generalatus medici, amici, ac deinde Mecaenatis mei optimi, quem oculis nunquam vidi, sola poëtices consvetudine, et alveo epistolarum mihi conjunctissimi... furtim ad me delatum. Kolosvár, 1728.
8. Daciae spes, et deliciae, in Antonio e Toparchis Lazariis, ostensae terris, & in ipso aetatis flore praeceptae; altero labente lustro, e sepulchri pulvere restitutae. Tyrnaviae, 1730. (Költemény. Bevezetésűl Gorg Bálint bécsi orvoshoz és Fitter Ádám, kassai rendház kormányzójához írt ajánló versek. Tartalma: Szárhegyi gróf Lázár Antalnak, gróf Lázár Ferencz és gróf Kornis Margit fiának, a Jézus-társasága egyik tagjának dicsőítése.)
9. Opusculum orthographicum de ratione recte scribendi et pronuntiandi. Kolosvár, 1730.
10. Silvae, seu varia Elegiarum artificia, diversas temporum praesentium materias complexa. Claudiopoli, 1737. (Tíz alagyája névtelenűl, melyet különböző alkalmakra írt.)
11. Inclytae et antiquissimae Siculorum Transylvaniae, magno Atilae Hunnorum duci. Hely n., 1738. (Költemény.)
12. Halotti praedikatzio. Melyet a néh. meltgs. és nagys. ifiabbik Kaszoni báró Bornemisza János urnak emlékezetes készülettel tartott uri temetése fölött, az ország gyülése alkalmatosságával: az erdélyi státusok előtt élő nyelvvel mondott Szebenben bőjt-más havának 4. napján 1747. eszt. Kolozsvár.
13. Ad tumulum Pyladis, desideratissimiae memoriae, R. P. Adami Fitter e S. J. Incorrupto corpori, ac Famae Diei, in parietino horologio ab occasu, per decem lineas et gradus reduci, epicedion. Tyrnaviae, 1749. (Kazy Fr., Posthuma memoria Trium insignium ex S. J. virorum... 60-70. l.)
14. Emblemata et variae inscriptiones anno jubilaeo missionis S. J. Marosvásárhelyiensis. Claudiopoli, 1750.
15. Reverendi Patris Stephani Csete e S. J. per Hungariam et Transylvaniam habiti ad populum Sacri sermones... Claudiopoli, 1750-1751. Két kötet. (Bevezetésűl a szerző életrajza Gyalogitól.)
16. Az orsolitáknál templom dedikatzioja napján, a midőn t. Magyar Szőgyény János uramnak, fels. Koronás királyné asszonyunk ő felsége Felső-Magyarországban a t. n. Karsai districusnak fő provincialis commissariussának, t. n. Zabolcs vmegye törvényes táblája első assessorának: és tek. Búlyi Jekei Susánnanak, első szülött leányok t. n. Szögyény Ilona szűz szent Orsolya szerzetes társaságába béöltözne: a szüzesség áldozatjáról prédikállott... Karsán, 1752. szent Iván havának 25. napján. (Kassa.)
17. Ad Cassovienses collegii academici scholasticos Soc. Jesu: de arte diu vivendi, strena oblata. Kal. Januariis, 1753. Kassa. (Költemény.)
18. Panegyrici sanctorum patronorum regni Hungariae, tudni-illik, nagyasszonyról, magyar szentekről, és az országhoz tartozandó kivált-képpen való innepekre jeles prédikácziók. A kiket találtunk... néhai Csete István munkáiban. A kinek holta után hagyatott deák irásit üszögéből kiveregetvén, sokat pótolván-is; ezt a munkát... haza nyelvin is kibocsátotta. Kassa, 1754.
Kéziratban sok latin költeménye is maradt, melyeknek holléte nem ismeretes.
Stoeger és Ferenczy Jakab (Magyar Írók I. 171.) szerint mintegy 54 külön tárgyú magyarúl írt értekezésein kívül kinyomatta hat kötetre terjedő szent beszédeit is; ez adat azonban vagy tévedésen alapul vagy Gy. kézirataira vonatkozik.)
Horányi, Memoria II.
Katona, Historia Critica XXXIX, 955.
Stoeger, Scriptores 115.
Ferenczy és Danielik, M. Írók I. 171.
Kolozsvári kath. gymnasium Évkönyvei 1858. (Emlékezete, melyben még néhány apróbb latin munkája van, hátrahagyott kézirati jegyzetei után, felsorolva; azonban bibliographiai leírásukat nem adhattam, mert ismeretlenek).
Uj M. Sion, 1879. 102. l.
Gyöngyös, 1879. 2. sz.
Petrik Bibliogr.
Sommervogel-De Backer, Bibliothèque de la Compagnie de Jésus Bibliographie III. 1980. h.