lovas generális, (olasz eredetű családja egyik őse marchio Alessandro de Guadagnis hasonló nevű fiával Firenzéből Ausztriába jött és az atya 1646-ban III. Ferdinánd seregében harczolva Szent-Gotthardnál esett el; fia a szendrői végház főkapitánya volt, midőn ott 1683 őszén a hazájába térendő Sobiesky János lengyel királyt fényesen fogadta s megvendégelte; ezért őt és örököseit 1686-ban grófi rangra emelte, a Forgách-családdal kötött házasság révén pedig 1687-ben magyar indigenatust kapott; ennek fia G. János nejével b. Pongrácz Eszterrel a magyar Rudabányára Zemplénmegyébe vonult; itt született 11 gyermekük, kik közt legidősebb volt a költő-generális), szül. 1725. okt. 16. Tíz éves korától kezdve a jezsuiták egri gymnasiumában tanult és az öt osztályt jeles eredménynyel végezte. Itt szerette meg a verselést, mit annyira vitt, hogy három óra alatt 100 latin distichont írt. A bölcseletet a nagyszombati egyetemen hallgatta; 19 éves korában 162 tanulótársa közt mint elsőt avatták baccalaureussá. A családi hagyományokhoz és hajlamaihoz híven a katonai pályát választotta; 1743. decz. 1. a Szirmay-gyalogezredbe lépett mint zászlótartó. Csehországban két csatában küzdött a poroszok ellen. 1744-ben ezredét Olaszországba rendelték, Sicilia s Nápoly meghódítására, a francziák és spanyolok elűzésére... itt mint hadnagy vett részt a táborozásokban; 1746. nov. 30. ezredével a Var vizeig jutott és azon át franczia területre tört.; itt deczember 3. franczia fogságba esett és Toulonba vitték; négy hét mulva azonban csere útján ismét ezredéhez jutott; 1747. febr. 3., midőn a kis határfolyón ismét átkelt, bal lábán meglőtték és emberei Savonába vitték gyógyítani. Májusban újra megjelenhetett a seregnél, Genua alatt az egész táborozást elvégezte és főhadnagy lett. A béke megkötése után hazajött és távoli rokona Gvadányi Ascanius marquis eszéki parancsnok ezredében kapitány lett; majd 1751. decz. 1. a Baranyay lovas ezredbe lépett át mint százados kapitány és Nyitramegyében szállásolt. Itt ismerte meg Horeczky Francziska bárónőt, kit 1752-ben nőül vett; de ez nemsokára meghalt, három gyermeket hagyva férjére. G. a hétéves háborút végig harczolta s legalább hét ütközetben vett részt. 1757. okt. 15. Hadik seregének, mely Berlint megsarczolta, G. volt 111 katonával az előcsapatja. 1758. aug. 2. őrnagynak nevezték ki. A hubertsburgi béke (1763) után a nádor-huszárezrednél Beregmegyében Badaló helységben állomásozott. Itt dévaj kalandokkal és bravuros vadászatokkal űzte el unalmát, nyilt házat tartott, a vidéki földesurakkal mulatott és megismerkedett a néppel. 1765. nov. 10. alezredes lett és Szatmárt meg Zajtán szállásolt. Kalandozásait most is folytatta, sokszor megfordult Nagy-Peleskén, melynek földesura Becsky György jó barátja volt. Itt szerezte később epikájának anyagát. Már 1768-ban Máramarosban szállásolt. 1755-ben a hadi kormány Galicziába második ezredesnek rendelte be a Kálnoky-ezredhez, 1779. júl. 10. pedig a Nádasdy-ezredhez helyeztetett át, szintén Galicziában. 1783. ápr. 10. vezérőrnagyi (generális) kinevezéssel nyugalomba helyezték. Előbb Rohóra, majd rövid idő mulva Szakolczára, Nyitramegyébe vonult, mely mellett anyai jószága feküdt; 1785-ben renaissance-kastélyt építtetett, újra nősült, Szeleczky Katalin asszonynyal kötve frigyet, kertészkedéssel és könyvolvasással foglalkozott. Télen vadászgatott, nyáronként elrándult a pöstyéni fürdőbe, a mellett bejárt a megyegyűlésekre s megjelent az 1790-91. országgyűlésen is. Az élődő magyar irodalom mozgalmai hozzá is eljutottak, tollat vett kezébe a nemzeti nyelv javára; munkákat adott ki s levelezett a kor íróival és írónőivel. A 90-es években lelkesen izgatott a magyar viselet mellett. Meghalt 1801. decz. 21. Szakolczán. Egyetlen fia G. József mint nyug. alezredes Pozsonyban 1815 táján meghalt és családját sírba vitte.
Petőfi Sándor A régi jó Gvadányi cz. költeményt írt hozzá (Pesti Divatlap 1845.) A 60-as években b. Horeczky Nándor, első feleségének rokona, a rohói családi sírboltba vitette át porait, Szakolcza városa pedig 1887-ben emléktáblával jelölte meg a házat, a hol élt, a leleplezés alkalmából fényes ünnepélyt rendezett s magyar kört alakított emlékére.
Mint író a mult század végi magyaros iskolának egyik alkotója s főepikusa volt; négyes versekben, zamatos nyelven írt. Legelső költeménye: Igaz szeretetnek hármas kötele, (névnapi köszöntő), melyet 1765-ben írt, az Unalmas órákban... (Pozsony, 1795) jelent meg; Mi a király s micsda az ország?, II. József császárról mint hadi népének gondviselőjéről (M. Museum II. 1792.), Vitéz képíró úrhoz Moldvaországba (M. Hirmondó 1793. II. 256. l.), Rakovszky Elek püspökhöz (Pozsony, 1795. I. 15. sz. Toldalék) és Bucsuzás a hadi élettől cz. az Aurorában (1826.).
Munkái:
1. Pöstényi förödés, a melyet egy magyar lovas ezredbül való százados az ottan történt mulatságos dolgokkal, élő magyar nyelven, versekbe foglalt, 1787. eszt. Rák havának 12. napján Tsöbörtsökön (Pozsony), 1787. (Névtelenűl.)
2. A mostan folyó török háborúra czélozó gondolatok, melyeket... írt 1789. eszt., mostan pedig a vitézkedni kivánó magyar ifjaknak kedvekért, egyszersmind a nemes banderiumokból a Márs mezején kiszállani vágyódókért közre bocsáttatott, Pozsony és Komárom, 1790.
3. Nándor Fejér várnak meg vétele, melyet Belgrád és annak kommendánsa között eshető képzelt beszélgetésben versekbe foglalt G. G. J. Pozsony és Komárom, 1790.
4. A nemes magyar dámákhoz és kisasszonyokhoz szólló versek, melyeket egy megváltozhatatlan buzgó szivvel biró hazafi, a most közelebb történt változásokra nézve a megnevezett szép nemnek mulatságára és gyönyörködtetésére kibocsátott. Pozsony és Komárom, 1790. (Zeneműmelléklettel.)
5. Rettentő látás, rettentőbb történet, a melyet Erzsébet herczegasszony véletlen halálának alkalmatosságával 1790. versekbe foglalt. Pozsony és Komárom, 1790.
6. Egy falusi nótáriusnak budai utazása, melyet önnön maga abban esett viszontagságaival együtt az elaludt vérű magyar szivek felserkentésére és mulatságára e versekbe foglalt. Pozsony és Komárom, 1790. (Névtelenűl. 2. kiadás. Pozsony, 1807. nevével, 3. kiadás. Pozsony, 1822., 4. kiadás. Bpest, 1878., 5. kiadás. Bpest, 1895. Olcsó könyvtár 50. Görög István először dolgozta át ezt szinműre, mely azonban 1813-ban csak kétszer került Pesten szinre; szerencsésebb volt Gaál József, kinek Peleskei Nótárius cz. bohózata 1838. okt. 8. óta igen sokszor előadatott.)
7. Aprekaszion, mellik mek sinalik fersben mikor megtartatik szent Franz Xavér Neve nat Patron strenge Herr Kapitán úr N... Asz nemes Regiment Excellenx Gróf N... Huszaren. Pozsony és Komárom. 1791. (Névtelenűl. 1781-ben Homicsirban Galicziában írta.)
8. A mostan folyó ország gyűlésnek satyrico criticé való leírása, a melyet egy Isten mezején lakó palócznak szinlése alatt írta azon buzgó szívvel biró hazafi, a kinek pennájából folyt ki a falusi nótáriusnak Budára való utazása; ezen munkáját is négy sorú versekben hazájának eleibe terjesztette 1790. eszt. bak havának 25. napján. Lipsiában (Pozsony), 1791. (Névtelenűl.)
9. Tizenkettődik Károly Svétzia ország királyának élete, és álmélkodást felmuló vitézségének és több csudálkozást okozó nagy dolgainak leírása, melyeket hazánk anyanyelvén az olvasásban gyönyörködők kedvekért írt. Pozsony és Komárom, 1792.
10. Rontó Pálnak egy magyar lovas közkatonának és gróf Benyovszki Móricznak életek, földön, tengereken álmélkodásra méltó történettyeiknek, s véghezvitt dolgaiknak leírása, melyet hazánk dámáinak kedvekért versekbe foglalt. Pozsony és Komárom, 1793. (2. kiadás. Pozsony, 1816. Újabb kiadásai: Pest, 1864. Tatár Pétertől versben Bucsánszkynál, rövidítve s elrontva, és Mulattató Zsebkönyvtár Esztergom, 1883. 19., 20. és 1888. 41-46. füzet).
11. Unalmas órákban, vagy is a téli hosszú estvéken való időtöltés. A melyet a versekben gyönyörködőknek kedvekért kiadott. Pozsony, 1795. (G. hadalai viselt dolgai s poétai levelezése Csizi Istvánnal és Molnár Borbálával. Ism. Badics Fer., Ujvidéki kath. főgymn. Értesítője 1884.)
12. Egy a Rhenus vize partján táborozó magyar lovas katonának Pozsony városába egybegyült rendekhez irott levele. Pozsony, 1796.
13. A falusi nótariusnak elmélkedései, betegsége, halála és testámentoma, melyeket két soros versekkel kiadott és új esztendőbéli ajándékba, hazánk dámáinak, és gavallérainak nagy szivességgel nyujtja... ezen béállott 1796. eszt. első napján. Pozsony, 1796. (2. kiadás. Pozsony, 1822.)
14. A világnak közönséges historiája. A melyet magyar hazájához viseltető szeretettől ösztönöztetvén, néhány jeles, és hiteles authorokból kiszedegetvén ugyan ezen hazájának élő nyelven bátorkodik nékie, mint igaz fiú szeretetnek áldozatját bényujtani. Pozsony, 1796-1803. (Hat kötet, az I. kötetben szerző arczk., a VII. kötetet Kis János 1805-ben, a VIII. és IX. Sikos István írták Pozsony. 1809. és 1811. a VI. kötet censurai kézirata a m. n. múzeumban).
15. Verses levelezés, a melyet folytatott... nemes Fábián Juliannával, nemes Bédi János élete párjával, melybe több nyájas dolgok mellett, Komárom városába történt siralmas földindulás is leirattatott, és a versekbe gyönyörködők kedvekért kiadattatott. Pozsony, 1798.
16. Méltóságos gróf Gvadányi József lovas generalisnak Donits Andráshoz irt levelei válaszaikkal. Kiadta Cs. L. J. az A. I. r. t. Nagyszombat, 1834.
Levelei Péczeli Józsefhez, Szakolcza, 1788. jan. 29., febr. 29., máj. 10., aug. 1., decz. 12., 1789. márcz. 20., ápr. 7., decz. 8., 1790. márcz. 4., 1791. júl. 8. (Széchy Károly, Gróf Gvadányi József. Bpest, 1894. Függelékében), Mindszenti Sámuelhez, Szakolcza, 1795. febr. 1., 15., nov. 20. és 1797. márcz. 13. (István bácsi Naptárában 1865., 1869. és 1870.; az 1795. nov. 20. a Magyarország és Nagyvilágban is 1867. 11. sz. és az 1797. márcz. 13. a Vasárnapi Ujságban is 1869. 45. sz.) és ismeretlenhez Szakolcza, 1799. júl. 2. (Vasárnapi Ujság 1869. 19. sz.)
Arczképe: fiatalkori egykorú aquarellfestés, eredetije Ernst Lajos gyűjteményében; mult századbeli olajfestmény Szakolcza város birtokában; rézmetszet «A mennyit Marsnak, annyit Apollónak» jelmondattal az arczkép körűl, a 14. sz. munkájának I. kötete mellett és Rohn kőnyomata 1863-ból a Koszorú mellett; mindezek utánnyomata meg van Széchy Károly Gvadányi életrajzában).
M. Kurir 1789. 252. l., 1802. I. 7., 15., 16., 28. sz. (Halálára írt versek).
Mindenes Gyűjtemény II. 1792. 120. l.
Révai, Planum, Viennae, 1790. 61. l.
M. Hírmondó 1792. I. 132., II. 644., 1793. II. 752. l.
M. Könyvház IX. 1797. 82. l. XIX. 1808. 33. l.
Mindszenti Sámuel, Ladvocat Historiai Dictionariuma. Komárom, 1795. III. 426. l.
Baróti Szabó Dávid, Költeményes Munkái. Komárom. 1802. II. 47. l.
Oesterr. Militär-Konversations-Lexikon II. 809.
Oesterr. National Encyclopädia. Wien, 1835. 436. l.
M. Akad. Értesítő 1853. (G. nemzetségről).
Pesti Napló 1854. 212. sz. (Greguss Ágost). 1876. 132. sz. (Bodnár Zsigmond). 1887. 225. sz. (br. Horeczky Ferencz).
Ferenczy és Danielik, M. Irók I. II.
Vasárnapi Ujság 1857. 36. sz. arczk. (Jenevai L.), 1860. 12. sz. (Lakóháza Szakolczán), 1887. 34. sz. arczk. és rajzokkal. (Dr. Kovács Dénes).
Magyar Irók Arczképei. Pest, 1858. arczk.
Nagy Iván, Magyarország Családai IV. 453.
Toldy Ferencz, Költészet Története, M. Nemzeti Irod. Története és Összes Munkái III. 241. l.
Koszorú I. 209. l. (A peleskei nótáriusnak pokolba menete. Basilia, 1792. ismert., melyet azonban nem G. írt). II. 25., 26. sz. 1864. II. 6. sz.
Fürdői Lapok 1873. 4., 5., 7. sz. (G. mint balneolog).
Nép Zászlója 1877. 31., 32. sz.
Esztergom 1878. 12-15. sz. (Kőrösi László).
Figyelő V., VI., X., XI., XIII., XVI., XXII. (Dr. Takáts Sándor).
Arany János, Prózai Dolgozatai, 1879.
Fővárosi Lapok 1881.
Lehoczky Tivadar, Beregvármegye Monographiája II. 140. l.
Függetlenség 1884. 41. sz.
Horváth Ignácz Könyvészete 1888.
M. Helikon I. oszt. IV. (dr. Badics Ferencz).
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Debreczeni Ellenőr 1885. 3. sz
Horkai báró Horeczky Ferencz, Gvadányi József emlékezete. Pozsony, 1887.
Gvadányi Album, szerk. dr. Kovács Dénes. Bpest, 1887. arczk. rajzokkal és hasonmással. (G. élete és művei, dr. Kovács D.; G. és a perzsa levelek, Beöthy Zsolt; G. ünnepén, Sz. Kovács Sándor; G. mint történetíró, Marczali Henrik; G. emlékezete, Kadocsa Elek; G. és Gaal, Erdélyi Pál; G. Savonában, Radó Antal; sat.)
1887: Egyetértés 226. sz.
Budapesti Hirlap 227., 228. sz.
Fővárosi Lapok 225. sz., 226. (Beöthy Zsolt), 227. sz.
Ország-Világ 34. sz. arczk. és rajz.
Nemzet 226., 230. sz.
Zala 34. sz.
Ungar, Revue, Pressburger Zeitung 231. sz.
Beöthy Zsolt, Szépprózai elbeszélés története I. II. és Nemzeti Irodalomtörténet Ismert. I.
Ballagi Géza, A politikai irodalom Magyarországon 1825-ig. Bpest, 1888.
Kazinczy Ferencz Levelezése I-III.
Irodalomtörténeti Közlemények 1891-92.
Werner Adolf, Gróf Gvadányi József (Székesfehérvári kath. főgymnasium Értesítője 1892).
Széchy Károly, Gróf Gvadányi József 1725-1801. A Rontó Pál megjelenésének százados évfordulójára. Bpest, 1894. (M. Történeti Életrajzok X. 1-3. füzete. Arczképekkel, rajzokkal és hasonmásokkal).