bölcseleti doktor, szül. 1867. márcz. 29. Tisza-Dobon Szabolcsmegyében szegény földmíves szülőktől; 1884-ben Sárospatakra ment és ott végezte a gymnasiumot és egy évi theologiát; azután a budapesti egyetemen tanult bölcseleti tantárgyakat. 1892-ben nyert doktori, 1893-ban pedig tanári oklevelet. 1892-ben a magyar s latin nyelv és irodalom helyettes tanára lett Nagy-Kőrösön; 1893-ban pedig Debreczenbe választották meg tanárnak az ev. ref. főgymnasiumhoz.
Czikkeket s könyvismertetéseket írt a Sárospataki Ifjusági Közlönybe, az Egyetemi Lapokba, a Nagykőrösi Hirlapba, a Sárospataki Lapokba (1894) és az Őrállóba (1894. Kölcsey jellemzése s könyvism. sat.); a Pallas nagy Lexikonában (I-VII.) száznál több, nagyrészt irodalomtörténeti czikke jelent meg.
Munkája: A pisói levél magyar fordításairól. Bpest, 1892. (Bölcseletdoktori értekezés).
M. Könyvészet 1892. és önéletrajzi adatok.