hirlapíró, szerkesztő és megyei esküdt volt Torontálban. Meghalt 1872. jún. 2. Bánát-Komlóson (Torontálm.) 34 éves korában.
Neve a magyar irodalomban 1864-ben lett ismeretes, midőn a Fővárosi Lapokban (13. sz.) egy pár népballadának rumén eredetét vitatta s e tárgyú polemiát folytatott ugyane lapban (1876. 114. 131. sz.); ezenkívül a szépirodalmi lapokban közölt rumén népköltészeti fordításokat. Első kísérletei már gymnasiális korában megjelentek az aradi tanuló ifjuság önképző körétől kiadott emlékkönyvben. Ugyane korra esik első szereplése a magyar szépirodalomban is; Bolinteanunak egy balladáját fordítá le s közlé a Szelestey László Szépirodalmi Közlönyében (1859.) Egy ideig azután visszavonult az irodalmi térről s csak 1862-ben lépett föl ismét a pesti Concordia rumén politikai lapban A hegedős cz. szép népballadájával, mely később magyarul is megjelent Arany Koszorújában. 1862 őszén lakását állandóan Pestre tette. 1863 elején Sperantia cz. rumén szépirodalmi lapot indított meg, mely azonban pártolás hiányában mindjárt megszünt; még azon év őszén munkatársa lett az Ardeleanu György és Vulcanu György által szerkesztett Umoristulu cz. humoristikus lapnak; ez időben nem is írt mást csak humorisztikus dolgozatokat. 1865 nyarán, midőn a Familia cz. rumén szépirodalmi lap megindult, G. is újra a szépirodalomhoz fordult és e lapnak, melynek segédszerkesztője volt, mindjárt első száma egy történeti beszélyével indult meg; írt ő e lapba költeményeket, bírálatokat és ismeretterjesztő czikkeket is s közölt a magyar lapokban sok általa fordított rumén népkölteményt. 1867-ben Pestről eltávozott, de azért nem szűnt meg a Familia munkatársa lenni. Az ifjú költő egészségi állapota meg volt rongálva; a sorvasztó tüdővész megkezdte lassú, de emésztő hatását; a betegség gyakran ágyhoz szegzé; e korban írta szerelmi dalait, ekkor jelentek meg összes költeményei is; az aradi Sperantianak és a Gur'a Satului cz. rumén humorisztikus lapnak is munkatársa volt. 1869-ben betegen kiment Bukarestbe, hol a hírlapirodalommal foglalkozott és egy időben maga is szerkesztett itt egy kis politikai lapot. Két év mulva oda hagyta Románia fővárosát és meghívás folytán újra Pestre jött és itt 1871. júl. 23. az Albina cz. politikai lap szerkesztését vette át. E lapnak azonban ő inkább csak névleges és felelős szerkesztője volt 1872. máj. 16-ig; a politikában nem nagy barátja volt a magyarnak. 1872 elején egy Priculiciu cz. humorisztikus hetilapot is alapított; azonban kénytelen volt lapját felfüggeszteni s visszatért szüleihez meghalni.
Munkája: Román népdalok. Ford. Ember György, Grozescu Julián, Vulcanu József. Bevezette Vulcanu J. Kiadja a Kisfaludy-társaság. Bpest, 1877. (Ism. a Hon 90. sz., Petőfi Társaság Lapja 18. sz., P. Napló 1878. 59., 65., 71. sz.)
Hazánk s a Külföld 1872. 27. sz. arczk. (Vulcanu József.)
Albina 1872. 42. sz.
M. Könyvészet 1877.
Lakatos Ottó, Arad Története III. 108. 111. l.