győri püspök, szül. 1661-ben Kremsierben Morvaországban; 16 éves korában lépett a kegyesrendiek közé; a fogadalom letétele után a rend több társházában tanított, azután a bécsi József-külvárosi collegium rectora lett, hol a még ma is fennálló piarista templomot építtette s abban egyházi szónoklatokat tartott. Azután a bécsi püspöknek Rummel Ferdinandnak gyóntatója volt és miután a püspökség érsekséggé emeltetett, az első érseknek Kollonich Zsigmond grófnak theologusa s lelki tanácsadója lett. 1724-ben Rómába utazott és az ottani főkáptalanban az egész rend főkormányzójává választatott. Visszatérte után 1733. szept. 8. győri püspöknek neveztetett ki. Miután minden európai nyelvben, úgy a görögben és több keleti nyelvben is járatos volt, magyarul is megtanult, hogy közvetlenül hathasson a népre. Buzgó egyházi férfi, jeles hittudós volt, az uralkodónak hű tanácsadója s egyházmegyéjének jóltevője; a többek közt szegény plébániák fölsegélésére 90,000 forintot adott. Meghalt 1743. nov. 24.
Munkái:
1. Testis et doctor. Viennae, 1709. (Németül Bécsben 1708 és Frankfurtban 1711-ben jelent meg.)
2. Psalmi Davidici cum exegesi ac phraseologia in textum hebraeum praemissis propylaeo psalmodico in lucem editi a Scholis Piis Austriae 1747. (Kapeller Jaroslav rendezte sajtó alá.)
Mint életirói följegyezték, több becses theologiai munkát hagyott hátra, melyeknek czímeit azonban nem említik, tehát valószínűleg kéziratban maradtak.
Zeitschrift von u. für Ungern 1803. IV. 318.
Horányi, Scriptores Piarum Scholarum. Budae, 1809. II. 47.
Tudom. Gyűjtemény 1820. IV. 39.
Hormayr, Archiv (Jótékonyságai).
Oesterr National-Encyclopädie II.