ügyvéd a m. kir. miniszterelnökség sajtóosztályának tagja, szül. 1818-ban Bazinban Pozsonymegyében, hol atyja G. János ág. ev. lelkész volt; iskoláit Komáromban és Pozsonyban végezte; mint 18 éves ifjú belépett a hadseregbe, hol hat évig szolgált és a bécs-ujhelyi katonai akadémiában is tanított. A hadseregből kilépvén, befejezte egyetemi jogi tanulmányait és ügyvédi vizsgát tett; másfél évet mint gyakornok a bécsi kanczelláriánál töltött, később pedig tolnai Festetich Antal titkára lett Dégen Veszprémmegyében. 1848. máj. a honvédelmi miniszteriumban szolgált; azután belépett a honvédségbe, hol csakhamar tiszti rangot nyert; részt vett Buda ostromában és mint honvédszázados a Komárom környékén vívott csatákban. A capitulátio után kiment külföldre, előbb Londonba, később Amerikába, hol öt évet töltött és végül 1854-ben Párisban telepedett meg. Itt főkép fordításokkal foglalkozott és kiterjedt nyelvismereteinél fogva (nyolc nyelven írt és beszélt) irodája egyike volt a legkeresettebbeknek. Ő kutatta fel a párisi nemzeti könyvtárban II. Rákóczy Ferencz önéletírását. Ez időben angol és német lapok levelezője is volt és írt a magyarországi lapokba is. 1866-ban a porosz-magyar légió őrnagya volt Klapka tábornok vezérlete alatt és az első csapatot ő vezette be Trencsénvármegyébe. Az 1867. párisi világkiállításra ő készítette el franczia nyelven a magyar kiállítás katalogusát és egyúttal Magyarország rövid leírását. A párisi ostrom alatt több levelet írt az Ellenőrbe. A háború után visszatért Magyarországba. Budapesten ügyvédi irodát nyitott; de már 1873-ban Schwartz báró meghívására Bécsbe ment és elvállalta a kiállítás fordító osztályának főnökségét. 1875. nov. a m. kir. miniszterelnökség sajtóosztályában a külföldi lapok előadójává neveztetett ki. Meghalt 1884. decz. 3. Budapesten. Lánya, Etelka, Hindy Árpádné, fia László pedig Londonban él.
Több amerikai lapnak párisi levelezője volt 1868-71-ig; a 60-as években a Bolond Miska cz. humor. lapba írt; czikke a Toldy István által kiadott Hungaria cz. politikai évkönyv és naptárban (1877-re, A politikai pártok a külföldön). Jókai Szép Mikhálját francziára fordította, mely előbb a Wolowski E. által szerkesztett Messager de Vienne tárczájában megjelent.
Munkái:
1. Catalogue spécial du royaume de Hongrie par la Commission royale. Exposition universelle de 1867. à Paris. Paris, 1867. (Névtelenűl.)
2. Les Thermes de Borszék au point de vue de la Therapie et de (Economie nationale par Charles de Cseh. Traduit... Bpest, 1873. (Névtelenűl. Ugyanez angol fordításban is.)
3. Études historiques et critiques sur le transport par les chemins de fer des blessés et malades en compagne par le Dr. Theodor Billroth. Traduit... Vienne, 1874.
4. Description technique du premier Train Ecole ďambulance autrichien de ľOrdre souverain des chevaliers de Malte, par Hugues Zipperling. Traduit... Vienne, 1876. (Névtelenűl.)
Vasárnapi Ujság 1884. 49. sz. (Nekr.) és gyászjelentés.