főbányatanácsos, G. János ág. ev. főgymnasiumi tanár fia, szül. 1836. aug. 19. Lőcsén, Szepesmegyében; a gymnasiumot Eperjesen, 1856-tól a bányászati akadémiát Selmeczen végezte. 1859-ben tanársegéd lett, 1862-ben mint bányatisztjelöltet Rittinger Péter cs. k. osztálytanácsos mellé Bécsbe rendelték, de még ugyanaz évben Selmeczre a zúzóművek felügyelőségéhez helyezték. 1865. kinevezték a selmeczi akadémiához helyettes tanárnak, 1871. pedig a szélaknai bányahivatalhoz bányamérnökké. Mérnöki feladatait, különösen a II. József nevű altárna lyukasztását, kiváló pontossággal végezvén, szolgálatai elismeréseül a Ferencz József-rend lovagkeresztjével tüntették ki. 1881. kinevezték a szélaknai bányahivatal-főnöki állomásra, 1883. pedig a selmeczi akadémiához a bányamívelés tanárává, hol jelenleg is működik.
Czikkei közűl kiemelendők az Oesterr. Zeitschrift für Berg- und Hüttenwesen-ben (1879. Das Grubenunglück in Hodrith), a Bányászati és Kohászati Lapokban (1889. A salgó-tarjáni József-akna nevű bányamezőnek kifulasztása, Vetődések nyomozása) sat.
Emlékkönyv a selmeczbányai bányász- és erdészakadémia százados ünnepére. Selmecz, 1871. 200. l. és önéletrajzi adatok.