ág. ev. főiskolai tanár, előbbinek és Csemez Anna fia, szül. 1793. júl. 1. Pusztafödémesen (Pozsonymegye); tanulmányait 1803-13-ig a pozsonyi lyceumban kezdte s 1814-16-ban Tübingában (két évig) és Göttingában (fél évig) folytatta. (1813 tavaszán készült külföldre menni, szándéka azonban a háború miatt nem teljesülhetvén, egy évig Pozsonyban maradt mint nevelő Parniczky Mihály kir. tanácsos házánál). 1817-ben az eperjesi kollegiumban a mathematika, phisika, történelem és bölcselet tanára; itt némely orthodoxok igazság utáni törekvése miatt üldözték s atheismussal is vádolták; munkálkodása mégis oly sikeres volt, hogy hallgatóinak száma, mely kezdetben alig volt több 40-nél, megnégyszereződött. 1833-ban a bölcselet és történelem tanárának Pozsonyba hívatott; ekkor egészen a magyar irodalomhoz fordult s a német nyelvet csakis a magyar nemzetiség ügyében használta. Más székfoglaló beszédének tárgyáúl a pozsonyi iskola magyarosítását vevé; ő volt az első ág. ev. tanár, ki a bölcseleti tudományokat magyarúl kezdte előadni. Pozsonyi működését megkeserítették egy még 1831-ben támadt halálos betegsége és mindenféle ellene irányzott ármányok, legtöbb kellemetlenséget azonban a magyar történelemnek szabad szellemben való előadása szerzett neki s egy a lyceumbeli «magyar társaság» örömünnepén (ő volt ezen társaság elnöke) elszavalt ballada Zrinyi Péterről. Ez utóbbi esemény következtében az ág. ev. iskolákban létező magyar társaságok eltöröltettek, változó névvel azonban (mint magyar nyelvegyletek) mégis fentartották magokat. A kormány 1836-ban sürgeté elmozdíttatását; de ez a csapás a nádornak politikai eszélyéből és Stromszky superintendens iránt való kedvezésből (ki Gregussnak legmeghittebb barátai közé tartozott) elháríttatott gondterhes fejéről. G. nyugodtan foglalkozott bölcseleti munkáinak átdolgozásával, hogy azokat kézi könyvekül kiadhassa, midőn betegsége, hét esztendei kínzás után 1838. szept. 27. határt vetett életének.
A hazai s külföldi lapokba írt czikkeket, így a hallei Allg. Literatur Zeitungba az újabb magyar életről és irodalomról; a pesti Irisbe (1826-27 polemikus német czikkeket és költeményeket; a Felső Magyarországi Minervába 1829-ben: Lehetséges-e egyetlen egy legfelsőbb principium a tudományokban (kézirata a m. n. múzeumban), Charáda, Plató mondása, Van-e egyes vagy individuális ész, Számvetésbeli különbség.
Munkái:
1. Durch welche Mittel kann die Wirksamkeit des Kanzelredners zweckmässig erhöht werden. Pest, 1821. (Koszorúzott pályamunka).
2. Compendium aestheticae, usui auditorum suorum edidit. Cassoviae, 1826. (1817-ben iratott, kézirata a m. n. múzeumban).
3. Greguss Mihály válogatott kisebb munkái. Szarvas, 1852. (A szerző arczképével és önéletrajzával).
Kéziratai közől, mathematikai, physikai, embertani, nevelési s történelmi taniratokon és nagyszámú értekezésen kívül, jelesebbek: logika 1833. (14 ív), már hetedízben kidolgozott metaphysika 1834. (16 ív), gyakorlati bölcselet 1835. (30 ív), bölcseleti encyclopaedia 1835. (5 ív), bölcseleti történelem 1836. (10 ív), a politikai tudományok encyclopaediája 1836. (15 ív); az első három latin nyelven (magyarban elveszett), az utóbbiak magyarúl vannak meg. Ezenkívül számos költeményt hagyott hátra magyar, latin és német nyelven.
Levele Horváth Istvánhoz 1834. aug. 26. (magyar, a m. n. múzeumban).
Oesterr, National-Encyclopädia. Wien, 1835. 117. l.
Philosophiai Pályamunkák. Pest, 1835. I. 134.
Hirnök 1838. 79. sz.
Ujabbkori Ismeretek Tára IV. 665.
Toldy, M. Irod. Története. Pest, 1865. 255.
Protestáns Képes Naptár 1867. 32-35. l. (105. latin distichonban megírt önéletrajza után).
Figyelő XII. 1882. 83.
Petrik Bibliogr.