országos méhészeti felügyelő, szül. 1837. jún. 28. Rékason Temesmegyében, hol atyja erdész volt és 1847-ben halt el. G. 1854-ben a verseczi tanítóképző növendéke lett; főelemi képesítéssel hagyta el az intézetet és mint tanító Buziásra költözött, hol állásán kívűl teljes idejét a méhészetnek szentelte. Minden kiállítás kitüntette érmeivel, díszoklevelével és pénzbeli jutalommal. 1881. szept. végén, midőn huszonötéves tanítói jubilaeumát ünnepelte, a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszterium, egyetértve a vallás- és közoktatásügyivel, Temes, Torontál, Krassó-Szörény, Bács-Bodrog, Arad és Csanád vármegyék területére méhészeti vándortanítónak nevezte ki. Létrehozta minden községben az iskolai méheseket. Ő maga saját méze után jövedelméből házat és 2 1/2 holdnyi szőllőt vett. Páratlan berendezésű méhesét sokan tekintik meg, hogy ott tapasztalatokat gyűjtsenek. Meghalt 1893. szept. 16. Buziáson.
Méhészeti czikkei, melyek saját lapján kívül a Wochenblatt für Land- und Forstwirthe-ben (1874), a Néptanítók Lapjában (1880., 1882., 1890.) sat. megjelentek, számra a 200-at meghaladják.
Munkája: A méhészetről. A buziási tanfolyam alkalmával 1884. júl. 30-tól aug. 8-ig tartott előadása a méhészetről. Bpest, 1884. (Különny. a Közgazdasági Értesítőből. 2., függelékkel bőv. kiadás. Buziás 1886., 3. tetemesen bőv. kiadás. Bpest, 1890. Ism. Néptanítók Lapja 1886. 39. sz. és 1890. 50. sz.)
Alapította és szerkesztette többekkel együtt az Ungarische Biene-t 1873-tól 1892. májusig és a Magyar Méh cz. havi szakfolyóiratot 1877-től Kovács Antallal, 1881-től 1889 végeig pedig Ambrózy Béla báróval Buziáson.
M. Paedagogiai Szemle 1882. arczk. (Kovács Antal.)
Horváth Ignácz Könyvészete 1884. XXIV. l.
Magyar Méh 1893. 10. sz. arczk.
Vasárnapi Ujság 1893. 39. sz.