Stephani Kristóf szentgyörgyi ág. ev. lelkész leánya, szül. 1657. ápr. 10.; mikor atyja meghalt, négy éves volt és édes anyjával, a harczi nyugtalanságok miatt, Nürnbergbe költözött, hol nagybátyja Stephani János Károly nevelte; 1680-ban a Pegnitzi pásztorok költőtársaságába vették föl. 1685-ben férjhez ment Götz János Pál arany- és ezüstműveshez; férje az aranykereséssel (alchimiával) 40.000 frtnyi vagyonát eltékozolta, úgy, hogy halála után özvegyének sokat kellett a hitelezőkkel küzdenie, ki a törvényben járatos lévén, a pörlekedésnél maga vitte a tollat. Meghalt 1722. aug. 4. Nürnbergben.
Több kötet sajátkezűleg írt vallásos és világi költeményeket hagyott hátra; ezekből Sincerus idézett művében mutatványokat közölt s a költőnő életrajzát is megírta a 137-147. l.
Sincerus (Theophil.), Librorum nonnisi veterum rariorumque Notitia historico-critica. Frankfurt u. Leipzig, 1748. 137. l.
Jöcher-Adelung, Allg. Gelehrten Lexikon. Leipzig, 1787. II. 1512. l.