cs. kir. udvari főnevelő, cs. kir. kamarás, udvari tanácsos, a m. tud. akadémia tiszteletbeli tagja, G. Demeter városi hadnagy és Tóth Sára nemes szülők fia, szül. 1760. nov. 4. Dorogon Szabolcsvármegyében; a gymnasium négy osztályát Debreczenben, az V. és VI. Ungvárt végezte; onnét 1779-ben Nagyváradra ment, hol a bölcseletet és jogot hallgatta. 1783-ban Bacsinszky András tanácsára Bécsben hallgatta a jogot Zeilern tanártól. 1787-ben a m. kir. udvari kanczelláriához folyamodott járulnoki hivatalért, de kérése, rossz írása miatt elvettetett; ekkor tehát igyekezett írását megjobbítani s azután élete végeig szépíró volt. Ez alatt correpetitiókra s a magyar nyelv tanítására fordította üres idejét, Kolonits László gróf mellett pedig nevelői s tanítói állást nyert. 1789. júl. 7-től Kerekes Sámuellel együtt kiadták Bécsben a Hadi s más nevezetes Történetek czímű folyóiratot; jutalmakat tűztek ki, többi közt 50 aranyat egy jó magyar nyelvtanra, mely 1794-ben Gyarmathy Sámuel, Okoskodva tanító magyar nyelvmesterét és 1795-ben a debreczeni Magyar Grammatikát eredményezte. Ők adták ki 1790-ben Bessenyei, Egy magyar tudós társaság iránt való jámbor szándék cz. munkáját is. A hirlapjuk és a mellett kiadott rézmetszetek érdekében 20-nál több rajzolót, metszőt, festőt és könyvnyomtatót taníttattak; hirlapjukat, (mely 1792-ben Magyar Hirmondóra változtatta czímét), úgy az általuk kiadott magyar munkákat megküldték ingyen a hazai gymnasiumban magyar nyelvet tanító professzoroknak és a jobb tanulóknak. Ezen hirlapé az érdem, hogy legelőször magyar olvasó közönséget teremtett. A mezei gazdaságra is kiterjesztvén figyelmöket, az ő érdemük, hogy a lóhere termesztése elterjedett az ausztriai tartományokban. G. növendékével az ország 15 megyéjét beutazta; ezen utazás czélja volt az ország megismerésén kívül a megyék térképét kimetszetni s egy Atlaszban kiadni, a mit végre is hajtott. Az ifjú gróf nevelését bevégezvén, 100 arany évi nyugdíjban részesült. 1795-ben hg. Eszterházy Miklós választotta fiának, Pálnak nevelőjeül; ezután a M. Hirmondó kiadója maradt ugyan, de a lapba (mely 1803-ban megszünt) keveset dolgozott. 1803-ban József főherczeghez hivatott az udvarhoz nevelőnek; ez 1807-ben elhalt; G. 1809-ben, midőn az udvar Budán volt, a hét éves Ferencz Károly főherczeg mellé rendeltetett, kinél 1824. októberig volt főnevelő, midőn 8000 frt. évi fizetéssel nyugalomba ment. Ekkor a felség őt megelégedése jeléül a szent István rend középkeresztesévé nevezte ki; a m. tudom. akadémia 1831. febr. 15. tiszt. tagjai közé választotta s több külföldi társaságoknak is tagja volt. G. éltesb korában különös előszeretettel űzte a szőlőművelést s híres grinczingi szőlejébe mintegy ötszázfél nemes szőlőfajt hozatott Európa minden bortermő vidékéről. Meghalt 1833. szept. 5. Bécsben. A m. tudom. akadémiában Kállay Ferencz tartott fölötte emlékbeszédet.
Munkái:
1. Európának közönséges táblája, melyet a legjobb mappák után s az égvizsgálóknak újabb kinyomozásaik szerént készítettek. Bécs, 1790. (Kerekes Sámuellel együtt.)
2. Magyar átlás az az Magyar, Horvát, és Tót országok vármegyéi, s szabad kerületei és a határ őrző katonaság vidékinek közönséges és különös táblái. Bécs, 1802-11. (60 térkép és 18 levél szöveg. Latin czímmel is. Újabb kiadása. Pest, 1848. 52 térkép.)
3. Sokféle szőlőfajoknak lajstroma, melyeket Európának majd minden nevezetesebb szőlőhegyeiről meghozatott. Bécs, 1829.
Arczképe kőnyomatban, rajzolta Radmansdorf A. R. lovag (Márton József, G. D. életleirása. Bécs, 1834. mellett.)
Révai, Planum 73. l.
Zeitschrift von und für Ungern III. 1803. 43., 89., 193. l.
Katona, Historia Critica XLI. 586. l.
Tudom. Gyűjt. 1824. XII. 113.
Hazai s Külf. Tudósítások 1833. II. 22. sz.
Márton József, Görög Demeter életleírása. Bécs, 1834. arczk.
M. Tud. Társ. Évkönyvei II. 1835. 179. l. (Kállay F. emlékbeszéde) és Névkönyv 1836. 74. l.
Kis János Emlékezései I. II.
Ujabbkori Ismeretek Tára IV. 27. l.
Figyelő II. 1877. 238. l. V. 375. XIX. 48., 302. l.
Toldy F., M. Nemzeti Irod. Tört. Pest, 1865. 165. l.
Petrik Bibliogr.
Takáts Sándor, Péteri Takáts József. Bpest, 1890. 37., 44. l.
Kazinczy Ferencz Levelezése I-III.
Vasárnapi Ujság 1894. 3. sz. arczk.