Görgey István (görgői és toporczi idősb),
G. Arthur testvér-öcscse, kir. közjegyző, szül. 1825. febr. 23. Kézsmárkon Szepesmegyében; tanult a lőcsei ág. ev. és a podolini piaristák gymnasiumában; azután az eperjesi ág. ev. kollégiumban, a miskolczi ev. ref. főiskolában, a pozsonyi ág. ev. lyceumban és megint az eperjesi kollégiumban, hol 1841-ben jogot végzett; 1843 tavaszáig a debreczeni kerületi táblánál jurátus és az 1843-44. országgyűlésen Pozsonyban Zsedényi Ede mellett Szepesmegyétől küldött írnok volt. 1844-ben ügyvédi vizsgát tett Pozsonyban és 1845-ben váltó-ügyvédi oklevelet nyert Pesten. 1847 őszéig felváltva szepesmegyei aljegyző és Pesten Zsivora mellett ügyvéd-segéd, 1847-48-ban pedig Bécsben Kiss Lajos udvari ágens első segéde volt. A márcziusi forradalmat Bécsben élte át; azután Pestre jött ügyvédnek; a szabadságharcz kitörésekor azonban mint közember a Földváry pesti I. önkéntes zászlóaljba lépett. Később mint nemzetőri hadnagy, utóbb honvéd főhadnagy és százados G. Arthur tábornok segédtisztje s 1849. jún. és júl. az 51. honvéd-zászlóalj ideiglenes parancsnoka volt. 1850-ben Kassán besorozták; útközben Sziléziában hagymázba esett; máj. beosztották az 57. sz. Haynau-sorgyalogezredbe közlegénynek, honnét 1853-ban 500 frt váltságdíjjal elbocsátották. Azontúl ügyvédeskedett Budapesten; 1874 óta pedig Budapest-belvárosi kir. közjegyző.
Költeményeket írt a Honderűbe, a Pákh Albert által szerkesztett Szépirodalmi Lapokba (1853), Arany Koszorújába, a Budapesti Szemlébe s a Fővárosi Lapokba; politikai s történelmi czikkeket a régi P. Naplóba, a Bud. Szemlébe (XL. 1884. Miért nem Bécsnek? Miért Budára? 1886. Az 1849. júl. 2. komáromi csata, 1891. Kossuth és Görgey, 1892. tót népdal), a Hazánkba (XI. 1889. Görgey Arthurról).
Munkái:
1. Die Aviticität und sonstige Besitzverhältnisse, geordnet durch das Allerhöchste Patent vom 29. Nov. 1852. Pest, 1853. (Tóth Lőrincz után ford.)
2. A moóri csata. Történetkritikai tanulmány. Irta P. Pest, 1867.
3. 1848 és 1849-ből. Élmények és benyomások. Okiratok és ezek magyarázata. Tanulmányok és történelmi kritika. Bpest, 1885. 1887-88. Három kötet. (Ism. P. Napló 1884. 349. sz. 1888. 57. sz., Fővárosi Lapok 1884. 305. sz. 1888. 82-84. sz., Függetlenség 1884. 350. sz., Egyetértés 1888. 57. sz., Nemzet 1888. 10., 14. sz., Budapesti Szemle LIV., LV. 1888. Hunfalvy Pál).
Álneve s jegyei: Toporczy, G. I. és G-i I-n. Nevét 1848 óta ő is Görgeinek írja.
Petrik Könyvészete.
Horváth Ignácz Könyvészete 1884-85.
M. Könyvészet 1886-88. és önéletrajzi adatok.