városi hivatalnok és ipariskolai tanár, szül. 1858. aug. 2. Nagy-Károlyban Szatmármegyében, hol atyja (1848-ban honvédtiszt), gróf Károlyi György uradalmi számvevője, 1865. szeptemberben elhalván, a fiú nevelését anyja (Káldy Terézia) gondozta, ki két év mulva Udránszky Károly uradalmi számvevőhöz ment férjhez, a ki szintén gondos nevelésben részesíté; középiskoláit Nagy-Károlyban a kegyesrendieknél és Szatmárt a kath. főgymnasiumban végezte, 1876-ban mostoha atyja is meghalt és ekkor G. a maga szárnyára bocsáttatott. 1877-ben Budapestre ment az egyetemre, hol a bölcseleti szakban a természettant és mennyiségtant hallgatta; 1879 őszén a vérhányás megszakasztá tanulmányait, melyeket csak 1881-ben végezhetett be. 1881. nov. ismét erőt vett rajta a betegség és haza ment, hogy a tanári pályára készüljön; ettől azonban, orvosi tanácsra, megvált és a városnál vállalt hivatalt. 1883 őszén Nagy-Károlyban megalakult az ipariskola s ide hívatott meg tanárnak; az első évben a két felső osztályban a mennyiségtant tanította; 1883-1884-től pedig a III. osztályban tanította az összes tárgyakat. Meghalt 1885. ápr. 13. Nagy-Károlyban.
Már mint VII. oszt. gymnasiumi tanuló Dózsa György és a pórlázadás cz. történelmi munkájával az önképzőkörben egy darab aranyat nyert; 1878-tól a Szatmármegyei Közlönynek munkatársa volt, midőn abban Philosophus névvel két fővárosi levele jelent meg (1879. A színköltészet árny- és fényoldalai, Vörösmarty és Petőfi hazafias lyrája); továbbá beszélyeket, rajzokat és bírálatokat írt (1880-84.); a Szatmárba (1880-83.), a Nagy-Bánya és Vidékébe (1880. 1884.), a Szamosba (1881.), a Budapestbe (1881.) és két levelet a Függetlenségbe (1883.)
Munkája: Rajzok az élet színpadáról. Nagy-Károly, 1885.
Alapította mint tulajdonos és szerkesztette a Nagy-Károly és Vidéke cz. társadalmi helyi érdekű hetilapot 1884. szept. 1-től, melyből az első öt szám Szatmáron nyomatott, azontúl Nagy-Károlyban; ezen lapba írt vezérczikkeket jegygyel, közleményeket az iskola, ipar, gazdászat és a közérdek köréből sat.
Nemzet 1885. 103. sz. (Nekr.)
Nagy Károly és Vidéke 1885. 16. sz.
Önéletrajzi adatok és gyászjelentés.