ág. ev. lelkész, bácsfalui származású volt és előbb Brassóban, azután a lőcsei gymnasiumban tanult... 1763-tól 1771-ig magyar nyelvmester és 1788-ig a magyar ág. evangelikusok prédikátora volt Brassóban, végre lelkész Ujfaluban, hol 1795. febr. 20. meghalt.
Munkái:
1. Az Erdélyországban gyakorta uralkodó marha dögéről és annak eltávoztatásának jelesebb eszközeiről. Fordít. (Lange Márton után), Kolozsvár, 1791.
2. A nőtelen és nehézkeseknek az az anyáknak és gyermekeknek az ő különös nyavalyájokban és változásaikban való gyógyításokról és gondviselésekről való oktatás. A leányoknak, anyáknak és gyermekeknek orvos-asszonyjok. Vagy a köz és faluhelyt lakó népnek számára iratott könyv, mely főképen a faluhelyt levő bába asszonyoknak kedvekért készíttetett, de minden jó anyáknak is az olvasásra hasznos és nekiek mint-egy ajándék az ő leányjaiknak férjhez menetelekor ajánltatik. Dr. Marschal Henrik György által, németből magyarra ford. Kolozsvár és Szeben, 1791.
3. Egy sok probákra kitétetett, sok országokat megjárt; sok tudományokban jártas; és sok nehézségeket meggyőzött érdemes orvos doktornak, t. i. néhai Kaposi Molnár Ádám úrnak az utolsó ellenségen, az halálon vett győzedelméről való rövid halotti tanítás, melyet nov. 8. 1780. történt halála után a Bolonyai szász és magyar templomban elmondott. Mostan pedig Molnár Sándor kinyomtattatott. Pozsony, 1793.
Trausch, Schriftsteller-Lexikon II. 7. l.
Szinnyei Könyvészete.
Petrik Bibliogr.