ev. ref. lelkész-esperes, G. Sámuel és Rákosi Anna ős-székely szülők fia, szül. 1788. febr. 17. Illyefalván (Háromszék); középiskoláit 1798-tól Sepsi-Szent-Györgyön, 1799-től pedig a nagyenyedi Bethlen-főiskolában végezte, hol 1809-ben togatus diák volt s ösztöndíjban részesült; utóbb a neutralisták felügyelője s a görög (oratoria) osztály köztanítója lett. 1816-ban akadémiai censurát tett és a göttingai egyetemre ment. 1817-ben a sepsi-szent-györgyi ev. ref. egyház választotta meg papjának, hol 1829-ben közügyigazgató, 1833-ban főjegyző, 1853-ban esperes lett; 1855-től a rikánbelőli egyházközönségnek volt elnöke, 1849. jan. 2. elnöke volt azon tizes küldöttségnek, mely Háromszék és Gedeon tábornok közt az árvapataki békét kötötte. A latin és német nyelv mellett a francziát is megtanulta. Maradandó érdemet szerzett a Székely-Mikó-kollegium megalapítása körül kifejtett buzgalmával. Meghalt 1871. márcz. 12. Sepsi-Szent-Györgyön.
Czikkei a Nemzeti Társalkodóban (1836. I. 15. sz. Gróf Bethlen Miklós, 17. sz. Vanda lengyel királyné, 18. sz. Piné György története, vagy egy esmeretlen sziget feltalálása, Egy angolnénak furcsa története, 1837. I. 9. sz. Negyedik Henrik angol király, 10. sz. Egy példája a franczia phisophiának, Az erkölcsi erények nagy ereje, 13. 14. sz. Egy angol kereskedő tudósításai Szibériáról, Prevost után, Különös per, 1838. I. 3. sz. Különös történet, sat.)
Munkái:
1. A nemes szívű asszony, melyet néhai Mltgs. Petrityevith Horváth Mária ur asszonynak, Mltgs. Hidvégi gróf Mikó Miklós ur ő nagysága elfelejthetetlen hitvesének, utolsó érdemlett tiszteletére elmondott. Oltszemin 1818. decz. 7. Brassó, 1819.
2. Halotti beszéd, az öregek főbb ékességeiről és azok megszerezhetésének ideje és módjáról, melyet néhai Imreh Erzsébet, néhai Rétyi Székely László kapitány úr kegyes özvegyének utolsó tiszteletére lerajzolt és elmondott Rétyen 1834. nov. 14. Nagy-Enyed, 1835.
Kéziratban maradt egyházi beszédeit még jelenleg is használják.
Nemzeti Társaslkodó 1889. I. 17. sz.
Gross, Kronstädter Drucke 93. l.
Erdélyi Prot. Közlöny 1871. 24. sz.
Petrik Bibliogr. és unokája, ifj. Gödri Ferencznek szives közlése.