ev. ref. lelkész, szent-király-szabadjai (Veszprémm.) származású (valószinű, hogy G. Gáspárnak, ki 1740-ben pápai tanár volt, és Komáromi Erzsébetnek a fia), 1760. ápr. 24. a debreczeni iskola felsőbb osztályaiba lépett; 1770. szept. 29-től 1771. márcz. 7-ig főiskolai senior volt; előbb Duna-Vecsén hivataloskodott és innét vitetett 1777-ben Kecskemétre lelkésznek; 1792-től esperesi hivatalt is viselt. Meghalt 1818-ban Kecskeméten. Polgár Mihály közleményei szerint «hatalmas szónok és nagy tudományú férfiú volt»: ugyanezt írja róla Hornyik János is a Kecskeméti Lapokban (1872. 44. sz.). Révai szerint beszélte a magyaron kívül a latin, német és franczia nyelvet, az angolban és görögben is járatos volt.
Munkái:
1. Szabadulást óhajtó rab, ki a maga ártatlanságáról való bizonyság leveleit, öt beszédekbe egybe-szedte és minekutánna a kecskeméti h. confessiót tartó keresztyéneknek gyülekezetekbe szóval elmondatott; már most az egész keresztyén magyar hazának kegyes és bölcs itélettétele alá bocsát. Pest, 1784.
2. Utazó lélek, az az szélyeljáró gondolatai egy olyan léleknek, a ki az embereknek társaságát egy kevéssé elhagyván, felrepült a naphoz. És azzal együtt a világnak bizonyos részét bejárván, utazásáról számot ád. Pest, 1785. (Költemény. Kézirata a m. n. múzeumban.)
3. Az első embernek elesése és azt követő mind szomorú, mind örvendetes dolgok hét énekekbe foglaltatva. Durand Dávid franczia munkájából ford. Pest, 1789. (Kézirata a m. n. múzeumban.)
4. A veres barát elpusztult templom omlása mellett való szomorú képzelései, melyeket Fridrik verskölteményeiből fordított de la Plume. A Nagyszívűségnél 1790.
5. Uj vélekedés az ó és új testámentomi prófétáknál gyakran előforduló nap, hold, csillagok megsötétedésekről, a napnak Gibeonban, a holdnak az Ajjalon völgyében Josue szavára lett megállásokról való toldalékkal, melyeket a tudósoknak itélettételek alá bocsát. Pest, 1796. (Kézirata a m. n. múzeumban. Ism. Prot. Egyh. és Isk. Lap 1879. 39. sz.)
6. Liturgia vagy a szent keresztség, úri szent vacsora kiszolgáltatásoknak; az Úr asztalához először járulandók megvizsgáltatásoknak s erősíttetéseknek; a házasulók eklésiai öszveadatásoknak módja, melyet a helvécziai vallástételt tartó Dunán innen való szuperintendencia bévett 1806. eszt. Vácz. (Névtelenűl. 2. kiadás Kecskemét, 1875.)
7. Szívnek szavai, melyekkel néhai... superintendens Veresmarty Vég Sámuel úr élni megszünt testét a koporsóba; halhatatlan s kegyes lelkét a megboldogúltak seregébe elkísérte 1807. júl. 18. a szomorú háznál. Pest, 1808. (Mások beszédével együtt.)
8. Keresztyén katekizmus a helvécziai vallástételt tartók értelme szerint. Vácz. (Több kiadást ért; a kisebb kiadásuak a gyermekek, a nagyobbak a felnőttek számára szerkesztettek.)
Kéziratban: Kelkésia cz. munkája, melyben regény alakjában az eklésia (Kelkésia) történeteit adja elő.
Színdarabokat is írt vagy fordított, mert Kazinczy Ferencz 1790-ben írja Prónayhoz (K. F. levelezése II. 85. l.) «Gőböl kész Brútussal és Caesárral».
M. Hirmondó 1786 19. sz.
Hadi Történetek II. 1790. 69. l.
Révai, Planum 72.
Tóth Ferencz, Magyar- és Erdélyországi Protest. Ekklézsiák Historiája I. 164.
Katona, Historia Critica XLI. 586.
Egyházi Almanach 1836. 65. l.
Kecskeméti Prot. Közlöny 1858.
Kis János Emlékezései I. 91. 92.
Toldy Ferencz, M. Költészet Története 353. 402.
Kecskemét Lapok 1872. 44. sz.
Egyetemes M. Encyclopaedia VIII. 725.
Figyelő II. 1877. 194. l.
Radácsi Gy., Az ó-szöv. kánon története. S.-Patak, 1881. 40-41. l.
Hornyik József, Egy lap irodalmunk történetéből 8. l.
Uj M. Athenás 152. l.
Debreczeni Prot. Lap 1885. 208. l.
Figyelő (szerk. Czelder M.) 1887. 391. l.
Petrik Bibliogr.
Kazinczy Ferencz Levelezése II. és Bakóczi János szives közlése.