nagyprépost és cz. püspök; előbb veszprémi prépost, azután fejérvári őrkanonok volt 1636-tól a török uralom alatt; 1638-ban jelen volt a nagyszombati zsinaton mint vasvármegyei lector; 1644. jan. 29. a ráthóti prépostságot nyerte; 1661. ápr. 11. kelt magyar levelével (melyet Pauer közöl) a fejérvári káptalani jószágok gondviselését Karachich Mátyás tihanyi kapitányra bizza; 1663-ban győri házát és a fejérvári jószágok jövedelmét a pápai paulinusoknak adja; ekkor már győri nagyprépost, noviai püspök, cs. és magyar kir. tanácsos volt. 1688-ban már a fejérvári custodiatusban más követte, nyilván ekkor már nem élt.
Munkája: Miséről irt könyvecske... 1670. (Ezen könyv ellen irta Czeglédi István, Dágon ledülése cz. a Kolozsvárt 1670-ben nyomtatott munkáját. Ma csak a Czeglédi idézet után ismerjük.)
Katona, Historia Critica XXXVI. 728.
Pauer, Johannes, Historia Dioecesis Alba-Regalensis. Albae-Regiae, 1877. 140. l.
Szabó Károly, Régi M. Könyvtár I. 463. l.