a m. tudom. akadémia levelező tagja, G. Kristóf, a város főbirája, több izben kir. kormányszéki biztos és országgyűlési követ és beodrai Karácsonyi Veronika fia, szül. 1780. jún. 2. Szamosujvárt Szolnok-Dobokamegyében. Tanulását szülőhelyén kezdte s a bölcseletig bezárólag Kolozsvárt folytatta, hol 1796-ban a kolozsvári színpadon fiatal társaival Kotzebue, Embergyűlölés és megbánás cz. darabját játszotta; 1800-ban Pestre jött az egyetemre törvényt tanulni; itt Haliczky András a német és Dugonics a magyar irodalom ismeretére vezette őt; Kazinczy és Faludi munkái pedig különös hatást gyakoroltak reá. Atyja halála (1801) félbeszakasztatta vele a törvénytanulást és az ősi birtokba lépett és 1810-ben elhagyván Erdélyt, Magyarországba jött és az Alföldön telepedett le, hol királyi adomány által megnyerte Gattája helységet. Miután látta, hogy e vidéken a magyar nyelv mindenütt kiküszöböltetik, minden igyekezetét arra fordítá, hogy némely szabadalmak engedésével Gattájára magyar lakosokat édesgessen, kiknek az általa emelt templomban az Isten igéje magyarúl hirdettessék; így magyarosodott meg Gattája és vidéke. Hivatalt, noha felszólíttatott, nem vállalt, egyedüli örömét a tudományokban és gazdaságban lelvén. A nemzetiség és nyelv ügyében szerzett érdemeiért a m. tudom. akadémia 1835. szept. 11. levelező tagjává választotta, melynek 1839. febr. 18. alapítólevelével (testvéreivel együtt) 1000 forint tőkét hagyományozott oly végből, hogy annak kamataival egy kitünő pályamű szerzője jutalmaztassék; ehhez képest az akadémia által minden negyedik évben a G.-alapítványból, hatvan arany jutalom mellett, jutalomkérdés volt kitűzendő, mely felváltva az erkölcs-tudomány, széptan és magyar művelődéstörténet köréből szokott vétetni. Meghalt 1839. márcz. 11. Pesten.
Czikkei a Tudományos Gyűjteményben (1819. VI. Az 1816. jan. 29. és 30. történt irtóztató fergetegnek egy szemmel látott tanú által készített leirása, VIII. Egy különös tüneménynek, az úgy nevezett Tisza virágzásának leirása, 1820. IX-XI. 1821. VI. VII. Szolnok várának viszontagságai, 1824. V-VII. A német vitézi rendnek leábrázolása, 1830. V. Sámuel Aba királyunk Sáron levő temető-helye, 1836. VIII. Bihar vmegyében a belényesi járásban kebelezett és a nagy-váradi deák püspökségnek Vaskói uradalmához tartozó Kalugyer helység határában fekvő dagadó-forrás és tájékának, úgy szinte Nagy-Váradról odáig tett utazásnak leirása, 1837. VIII. IX. A bánsági bolgároknak hajdani s mostani állapotuk, 1838 VII. Egy két szó a Tiszántúli kerti szőlőkről, VIII. Egy a bolgárok történeteihez tartozó oklevél), a Szépliteraturai Ajándékban (1822. Asszonyi charakterek, kézirata a m. n. múzeumban).
Munkái:
1. Jetzid és Hábá, avagy a féltés és meghasonlás. Szomorújáték öt felv. A magyar játszó szinre alkalmaztatta. Buda, 1806. (Előszó kelt Tisza-Varsányon aug. 24. 1808. Először adatott Kolozsvárt 1807. jan. 12., azután Pesten 1808. aug. 17. és 1811. márc. 11. Ism. Bayer József Egyet. Philol. Közlöny 1881.)
2. A jegyesek Carthágóban, vagy a nagy Scipio. Eredeti munka, és vitézi történet. Buda, 1807.
3. Az érdemes kalmár. Hazai történeten épült eredeti darab öt felv. Buda, 1807.
4. A férfiúnak tökélletességei. Pest, 1823.
5. Eger várossa történetei. Pest, 1828. (Különnyomat a Tudom. Gyűjteményből. Ujabb kiadása Eger, 1876.)
6. T. Békés vármegyéhez tett beszéd. Hely és év n.
Kéziratai előszámlálvák a M. tud. társ. Névkönyvében 1839. 132. l. és önéletirást is hagyott hátra.
Katona, Historia Critica XLII. 581.
1839: Regélő 22. sz. Figyelmező 11. sz. Anastasia 32. sz. Jelenkor 21. sz.
M. Tudós-Társaság Névkönyve 1840. 205. l.
M. Tudós-Társaság Évkönyve V. 216. VI. 23. l. (Sztrokay Antal emlékbeszéde.)
Thewrewk József, Magyarok Születésnapjai 57. l.
Ujabbkori Ismeretek Tára IV. 11. l.
Ferenczy és Danielik. Magyar Irók I. 159. l.
Nagy Iván, Magyarország Családai IV. 423. l.
M. Könyvészet 1876.
Petrik Bibliogr.