nyug. cs. kir. mérnöki alezredes, G. Miklós és Balia Sára fia, szül. 1786. jún. 14. Déván Hunyadmegyében; a bécsi cs. kir. ingenieur-akadémia növendéke volt; 1809-ben lépett a táborozó hadseregbe s mint tiszt kitüntette magát az asperni ütközetben és a pozsonyi hídfő védelmezésénél. 1813-15-ben Olaszországban katonáskodott és a béke helyreálltával Dalmátiába rendeltetett. Az 1821. nápolyi táborozás alatt Pompejit tette tanulmánya tárgyává. Meghalt 1843. nov. 14. Nagyszebenben. A szicziliai szent-György rend keresztes vitéze s 1828-tól a nápolyi Bourbon-Herculanumi s a római archaeologiai társaság tagja volt. Az 1842. erdélyi országgyűlésen decz. 30. az alapítandó erdélyi múzeumnak becses könyveket, éremgyűjteményt és festményeket ajándékozott.
Czikkei a Hormayr Archivjában (XV. 1824. Pompeji), a Tudományos Gyűjteményben (1826. VIII. András herczegnek Nagy Lajos testvéröcscsének emlékköve 1345-ből.)
Munkái:
1. Egy ének Aszpern ütközete után. Pozsony, 1809.
2. Wanderungen durch Pompeii. Wien, 1825. (20 rézmetszettel és kőny. táblával.)
3. Főmélt. báró Palotai Frimont János antrodokói herczeg... tiszteletére készített versek, midőn ő cs. k. felsége kegyelméből nyert és Bihar vármegyében fekvő palotai uradalmába törvényesen bévezettetett aug. 25. 1828. Nagy-Várad.
Hazai s Külf. Tudósítások 1828. I. 32. sz.
Oesterr. National-Encyclopädie II. 401.
Közhasznú Ismeretek Tára V. 369.
Mult és Jelen 1843. 93. sz.
Erdélyi Hiradó 1843. 93. sz.
Nagy Iván, Magyarország Családai IV. 422. l.
Petrik Bibliographiája és gyászjelentés.