kereskedelmi m. kir. miniszteri osztálytanácsos, műegyetemi m. tanár, született 1851. deczember 28. Szőllőskén Zemplénmegyében régi nemes családból (egyik ősének G. Balázsnak II. Ferdinánd király 1631. november 18-án adományozta a magyar nemességet); gymnasiumi tanulmányait Sárospatakon 1869-ben végezte s a budapesti műegyetemre jött; itt töltött három év után tanulmányait félbeszakítván, 1872-ben a felső-torontáli ármentesítő társulat nagyszabású zsilipépítési, ármentesítő és belvízrendező munkálatainál vállalt állást, honnan másfél év mulva a műegyetemre visszatért és tanulmányait 1875-ben befejezte. Már mint műegyetemi hallgató kezdett, Szily Kálmán buzdítására, az irodalmi téren működni s a természettudományi Közlönyben és a Honban több czikke megjelent. E mellett élénk részt vett az ifjúsági mozgalmakban is. A műegyetem bevégeztével egy évet gazdasági tanulmányokkal töltött a m.-óvári gazd. akadémián, hol a földöntözésből előadásokat is tartott. Itt vetette meg alapját a mezőgazdasági irodalom terén később kifejtett tevékenységének. 1876 őszén a földmívelési miniszter megbizásából beutazta Magyarországot a talajjavítási munkálatok tanulmányozása végett, melyekről számos czikkben számolt be a gazdasági és napilapok hasábjain s ő volt az első, a ki ez alkalomból igen alaposan ismertetvén a hazai rizstermelés történetét, akkori állapotát és fejlődésképességét, ezen termelési ágra a földművelési kormány különös figyelmét és érdeklődését reáirányította. 1876 őszén a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet másodtitkárává, majd ugyanott a vízépítési szakosztály jegyzőjévé választatván, élénk részt vett az egyesület működésében s irodalmi téren is nagy és sokoldalu tevékenységet fejtett ki. 1877. máj. 1. indította meg a Gazdasági Mérnök cz. szaklapot; úgy ebben, mint társadalmi téren is élénk részt vett a Tiszaszabályozás ügyében megindult mozgalomban, s a midőn a Tiszavölgyi Társulat központi bizottsága megalakult, a Gazdasági Mérnököt választotta hivatalos közlönyévé, mely azóta buzgó és szakavatott képviselője a Tiszaszabályozás s általában a vizi ügyek országos érdekeinek. 1878-ban a műegyetemen a mezőgazdasági vízműtan magántanárává képesíttetett s a mely napon 1878. márcz. 31-én tartá magántanári próbaelőadását, ugyanaz nap tartotta egyszersmind esküvőjét egy fenkölt szellemű, magas műveltségű fiatal leánynyal, Nagy László kiváló pedagog leányával Irmával, a ki nemcsak férje irodalmi munkálkodásának volt hű segítő társa, de maga is az irodalomnak művelője. 1880-ban és 81-ben az akkor alapított középipariskolában tanította a mértant és földmértant, s ugyancsak 1880-ban az Ellenőr cz. napilap közgazdasági rovatának szerkesztőjeűl hivták meg, mely állásból 1882 tavaszán az akkori közmunka- és közlek. miniszterium műszaki tanácsába neveztetett ki főmérnökké. Ettől kezdve idejének nagyobb részét a hivatalos működés foglalván le, irodalmi működésének súlypontját lapjára, a Gazdasági Mérnökre fektette. Élénk részt vett az 1885. évi budapesti orsz. kiállítás előmunkálataiban s mint az építő ipari bizottság jegyzője ő szervezte és rendezte az építő ipari csoport kiállítását, egyszersmind Kiállítási Értesitő cz. lapjával is szolgálta a kiállítás ügyét. 1887-ben műszaki tanácsossá neveztetett ki. 1888-ban súlyos csapás nehezedett reá, elvesztvén nejét, nemes eszményeinek és irodalmi munkálkodásának osztályos társát s négy kis gyermekének szerető anyját. 1889. július 1-én, midőn a vízszabályozási ügyek, a vaskapu-szabályozás kivételével, a földmívelési miniszteriumba helyeztettek át, az ujonnan alakult kereskedelmi miniszteriumban a Vaskapu-szabályozási és kikötőépítési ügyek vezetésével bizatott meg. Ezen állásában 1889-ben kiküldetett a Rajnán folyamatban levő vízalatti sziklarepesztések tanulmányozására. 1890. márczius 24-én a kereskedelemügyi miniszter kinevezte a Ferenczcsatorna-társulat igazgatósági tagjává. 1892. július Párisban tartott V-dik nemzetközi hajózási kongressuson az Aldunai Vaskapu szabályozásáról írt munkája közelismerést aratott s a kongresszus egyik alelnökéűl megválasztotta s ezúttal valamint 1893-ban a mesterséges hajóvontatás tanulmányozását czélzó külföldi kiküldetése által alkalma nyilt Franczia- és Németország vizi utainak és hajózásának tanulmányozására is. Az 1895. évi ezredéves orsz. kiállítás közlekedési csoportjában a hajózási ügyek előadójává választatott. 1893-ban a folyamhajózási ügyek is a vezetésére bizattak és ismét nagyobb külföldi utat tett a mesterséges hajóvontatás tanulmányozása végett; ez évben az Annales des Travaux Publics et des Chemins de Fer (később «La Revue Technique») cz. elsőrendű szaklap megválasztotta a lap védnöki bizottságának (Comité de Patronage) tagjává. 1894. jan. 5-én ő felsége a miniszteri osztálytanácsosi czímet és jelleget adományozta neki; ugyanezen évben megválasztatott az ujon alakult közgazdasági társulat igazgató-választmányi tagjává s a kereskedelmi miniszter által kiküldetett a hágai nemzetközi hajózási congressusra.
Irodalmi munkálkodását már 1871-ben megkezdte a Természettudományi Közlönyben (Adalékok a magyarországi természetbuvárok életrajzához, Szily Kálmánnal együtt, 1872. Színmásító borostyánkő, Termékenyítés befolyása a képződő gyümölcsre, A majomkenyérfa, 1874. Vulkáni kitörés a tengeren, Miért világít a korhadt fa, Villám és vasút, 1875. Amerikai gázforrások, ezeken kívül fordított czikkeket Böhm, Finot, Flight, Garrod, Laborde, Nordenskiöld és Tyndal után 1877-ig), majd a gazdasági s napi lapokban fejtett ki élénk irodalmi tevékenységet, különösen a földöntözés érdekében a Honban (1873. A torontáli zsilipek építéséről, 1876. A váltókaszálók és szántólföldek öntözése, A Tisza szabályozása, A talajcsövezés és rétöntözés jelene és jövője Felső-Magyarországon, a Duna Budapesten, 1877. A gazdasági mérnökök és azok szerepe a földmívelés emelése körűl, 1878-79. A Tisza és Duna szabályozása ügyében több czikk, úgy a P. Naplóban a Gazdasági Mérnökben is), a Vasárnapi Ujsában (1875. A hangról), a Földmívelési Érdekeinkben (1875-76. A szántóföldek öntözése, A fehérmegyei Sárrétség öntözése), a Pesti Naplóban (1876. A földöntözésről, A hegyi patakok szabályozása, A rétöntözés Veszprémmegyében), a Gazdasági Lapokban (1876. A folyók vízjárásáról, 1877. A magyarországi rizstermelés és története), majd a Tiszai zsilipekről, a baja-bezdáni csatornáról (1877.), A vízfolyás legújabb elmélete 1881.), A korinthusi csatorna (1893.) írt értekezéseket a M. Mérnök- és Építész-Egylet Közlönyébe: 1880-ban az Ellenőr cz. napilaphoz a közgazdasági rovat vezetésére hívatott meg; a Gazdasági Mérnökben 1877 óta több czikket írt és az 1889-ben a Rajnán történt vízalatti sziklarepesztések tanulmányozásáról írt Jelentését közölte 1890-ben; a Nemzetben (1889-90., 1891. 258. sz. Gróf Széchenyi István, 1893. Tiszaszabályozás és a Ferenczcsatorna), a Pester Lloydban (1882-84., 1889-90.). Osztrák-Magyar Monarchia Irásban és Képben cz. vállalat részére terjedelmes dolgozatot írt 1893-ban a Magyar Dunáról az Annales des travaux publics-ban (Paris, 1893. Le port de Fiume), a Revue Techniqueben (Paris, 1894. Ľeclairage electrique du port de Fiume), az Engineerben (London, 1894. The Regulation of the Iron gate and other cataractes on the lower Danube), a Pallas Nagy Lexikonában (1894. Fiume város és kikötője) sat.
Munkái:
1. A torontálmegyei tiszai zsilipek. Bpest, 1876. (Különnyomat a M. Mérnök- és Építész-Egylet Közlönyéből).
2. A torontálmegyei (tisza-marosi) ármentesítő társulat eddigi működése és szervezete. Bpest, 1876. (Különnyomat a M. Mérnök- és Építész-egylet Közlönyéből).
3. Építési tanácsadó. Mérnökök, építészek és építőmesterek, földbirtokosok, gazdatisztek és általában az építkező közönség használatára. Bpest, 1878. (2. teljesen átdolg. kiadás. Húsz képmelléklettel. Bpest, 1889.)
4. A tiszavölgyi társulat által 1879-ben rendezett szakértői értekezlet eredménye. Bpest, 1879.
5. Közgazdaságunk 1880-ban. Bpest, 1881. (Különny. az Ellenőrből).
6. A hydrographiai intézmény Olaszországban. Bpest, 1884. (Különny. a Gazdasági Mérnökből).
7. Az aldunai vaskapu és az ottani többi zuhatag szabályozása. Bpest, 1892. (Francziául is megjelent. Páris, 1892.
8. A Magyar Duna. Bpest, 1894. (Különnyomat az Osztrák-Magyar Monarchia Irásban és Képben cz. műből).
Alapította a Gazdasági Mérnököt és 1877. máj. 1. óta szerkeszti Budapesten; szerkesztette és kiadta a Műszaki Hetilapot 1881. márcz. 16-tól szept. 25-ig, a Kiállítási Értesitőt 1884. júl. 1-től 1885. okt. 1-ig, a Vízügyi Közlönyt 1886. júl. 1-től 1887. októberig, midőn az megszűnt.
M. Könyvészet 1876.
Horváth Ignácz Könyvészete 1879., 1881., 1884., 1891.
M. Szalon XVII. 1892. arczk. és önéletrajzi adatok.