orvosdoktor, kórházi igazgató főorvos, szül. 1813. máj. 20. Lovranoban (Istria); középiskoláit Fiuméban, az egyetemieket Bécsben és Paduaban végezte, hol 1838-ban orvosdoktori szigorlatot tett. A trieszti városi kórháznál a bábatanfolyam tanára és a sebészeti osztály segédorvosa volt. Onnét hívta meg nemesbéri Kiss Pál kir. kormányzó Fiuméba, hol a községi kórház sebészeti osztályának vezetését bizták reá. Orvosi tanulmányai közűl a tengeri gyógyászatra vonatkozó vizsgálódásai keltettek figyelmet, melyeket a fiumei tengerészeti iskolában és a Domini-féle nautikus intézetben tartott előadásai alkalmával értékesített. Vonzóvá teszik pályáját közhasznú működésének politikai mozzanatai. Fiume Magyarországhoz való tartozásának, a magyar állameszmének mindenkor lelkes hive s előharczosa volt. Hazafias érzelmeiért 1867. febr. pár napi fogságot is szenvedett. A 60-as évek elején Ausztria részéről meghivatott a kolera betegség beható tanulmányozása végett Konstantinápolyban összejött orvosi bizottsághoz. Tagja volt a fiumei kérdés tárgyában Andrássy Gyula gróf elnöklete alatt összehivott első regnicolaris bizottságnak. A 81 éves aggastyán még ma is működik. Igazgatója a fiumei községi kórháznak, tagja a kereskedelmi tengerészeti iskolában kapitányokat képesítő vizsgáló bizottságnak; mint városi képviselő részt vesz a törvényhatóság tanácskozásaiban és buzgó elnöke a közegészségügyi bizottságnak.
Czikkei és értekezései a padovai Gazetta Medica Italianaban (1860. Guarigione di aneurisma al poplite, mediante la compressione digitale, 1865. Polemica, 1866. Un caso di chiaroveggenza spontanea, 1873. La calce viva nella cura delľonichia maligna, 1879. Cura delľidracele, Trattato ďigiene publica), a M. orvosok és term. Munkálataiban (XIV. Pest, 1870. A skerlievo betegségről), a fiumei La Bilanciában (1872. Dei depurativi per il Colera, 1873. Le contumacie, 1886. La conferenza popolare sul colera der prof. Brumetti del 7. settembre, cenni popolari), a Wiener Med. Wochenschriftben (1877. Ein Fall geschlechtlicher Anomalie, 1890. Über die Behandlung der Cholera im algiden Stadium, 1893. Über den Aderlass), a Rivista Veneta di Scienze Mediche-ben (1885. La statice caivcellata quale diuretico, Due casi di applicazione della compressione digitale, 1886. Cenni sul trattamento del cholera, La proprieta igieniche delľaceto), a Pester medizinisch-chirurg. Presseben (1886. Die anwendung des Ammoniaks und des Schwefeläthers, 1887. Über die Wichtigkeit der Untersuchung der Zunge für Diagnose und Prognose), a római Rivista Marittimaban (1888. Il mai di mare), a milanói Gazzetta med. lomb.-ban (1890. Del tabacco e del suo uso).
Munkái:
1. De acu-pressore. Dissertatio. Patavii, 1838.
2. Cenni popolari su i bagni di mare. Fiume, 1858.
3. Il mal di mare. Discorso, Fiume, 1859.
4. Reminiscenze storiche del municipio di Fiume dal giorno delľoccupazione dei Croati nel 1848. Fiume, 1861.
5. Sulla skrilievo. Padova, 1862.
6. Il mio ringraziamento alľ uscire dalle carceri. Una pagina di sotria fiumana. Trieste, 1867.
7. Sulla necessita di stabilire dei sistemi negli studi sul colera. Trieste, 1867.
8. Lezioni mediche per i naviganti. Fiume, 1875. (3. kiadás, 4. k. 1879., 5. k. 1887. Fiume.)
9. Istruzione per saccorrere i sommersi. Fiume, 1875.
10. ĽUngheria ed il Lloyd austro-ungarico. Magyarország és az osztrák-magyar Lloyd. Fiume, 1876.
11. La desinfezioni nelle epidemie. Fiume, 1878.
12. La peste. Fiume, 1879.
13. Instruction sur la desinfection applicable dans les Etablissements quarantenaires de ľEmpire ottoman. Osservazioni. Fiume, 1880.
14. Soccorso per gli asfissiati. Fiume, 1880.
15. Il bagni di Krapina-Töplitz. Fiume, 1881.
16. Ľallevamento e la mortalita dei bambini. Riccordi popolari. Fiume, 1883. (Magyarúl: A kisdedek fölnevelése és halandósága, ford. dr. Gribovszky Jenő. Bpest, 1883.)
17. La terapia (Sinossi.) Venezia, 1888.
Magyarország és a Nagyvilág 1867. 12. sz. arczk. 1868. 47. sz. arczk.
Felsmann Névkönyve 1873-ra.
Szinnyei Könyvészete.
Oláh Gyula, Magyarország Közegészségügyi Statisztikája 127. l.
M. Könyvészet 1883. és önéletrajzi adatok. (dr. Berghoffer József szives közlése után.)