orvosdoktor, szül. 1595. okt. 8. Rosenheimban Bajorországban, hol atyja sebész és városi tanácsos volt; tíz fiu és tíz leány testvér közt ő volt a legfiatalabb; tanult Münchenben. Augsburgban és Tübingában, hol 1614-ben baccalaureatust nyert. 1615-ben pedig bölcseleti magister lett; végre Paduában 1618. máj. 16. az orvosi tudományok doktorává avatták. Miután Münchenben 1622-ig és Augsburgban 1629-ig orvosi gyakorlatot folytatott és utóbbi helyen megnősült, vallása miatt üldöztetvén, családjával együtt Magyarországba költözött és Pozsonyban telepedett le, hol mint orvos 28 évig működött, három nádornak, Pázmány Péter kardinálisnak és több magyar főúrnak házi orvosa volt. 1657-ben, barátainak rábeszélésére elhagyta Pozsonyt és Regensburgba költözött, hol 1664. febr. 14. meghalt.
Értekezése: De Foliis Quercus in aes transmutatis (Ephemerides Nat. Curios. Dec. I. an. VI. et VII. 157. l.)
Munkája: Responsum Medicum defensiuum de Morbo et Morte Cardinalis Vartembergici. August. Vindelic., 1662.
Levele Zwelfer János bécsi orvoshoz 1652-ből, utóbbinak Discursus Apologeticus (Norimb., 1668) cz. munkájában.
Weszprémi, Biogr. Medicorum III. 112.