theologiai, bölcseleti s egyházjogi doktor, nyug. kath. plébános, szül. 1827. febr. 6. A theologiát Pesten végezte; 1850. nov. 17. fölszenteltetett; azután segédlelkész volt Kövesden, 1851-ben nevelő rövid ideig a Babarczy-családnál, azután káplán Nagy-Maroson. 1853-ban Nagyszombatban főgymnasiumi tanár lett. 1854-ben muzslai káplán; 1863-tól 1866. okt. 18-ig tanulmányi felügyelő a budapesti központi papnevelőben. A nevezett évben plébános lett Ó-Gyallán (Komáromm.), de 1867. jul. 5. lemondott a javadalomról és hivatal nélkűl maradt. 1870. nov.-1873. okt. 7. administrator volt Mohorán. Azóta magánéletet él, legnagyobbrészt Budapesten.
Cszikkei közül említendők a Kath. Néplapban (1863. II. A római pápák legnagyobb jóltevői az emberiségnek, birálatok és ismertetések), a Szent-István-társulat Naptárában (1864. Nehány jellemvonás IX. Pius pápa életéből), az Idők Tanújában (1864. 139-141. sz. Jellemvonások Feigerle Ignácz sz.-pölteni püspök életéből), a Religióban (1864. II. Sarkalatos dogmáink nyomai az ősrégi hagyományokban.)
Zelliger Alajos. Egyházi Irók Csarnoka, Nagyszombat, 1893.