érsek, G. János erdélyi vajda és horogszegi Szilágyi Zsófia (Hunyadi János nejének nővére) fia; a papságra lévén szánva Olaszország főiskoláiban nyerte kiképeztetését, honnét gazdag ismeretekkel és meleg tudományszeretettel tért vissza. Mátyás király rokonát udvarába vette, budai préposttá s alkanczellárrá nevezte ki. Mint ilyen befolyását nem egyszer fölhasználta a tudomány érdekében. De a leglényegesebb szolgálat, melyet e tekintetben tett, az, hogy 1473-ban Hess András nyomdászt Budára hívta s itt az első magyarországi könyvnyomtató műhely fölállításához segédkezet nyújtott neki. A hálás könyvnyomtató első kiadványát, a budai krónikát Gerébnek ajánlá. 1476-ban erdélyi püspökké neveztetett ki. 1479-ben ő is részt vett a kenyérmezei győzelemben. 1484-ben VIII. Incze pápa által Mátyás előterjesztésére pápai követté neveztetett ki a törökök ellen viselt háború elősegítésére, és hatósága 1485-ben az egész magyar korona összes területére kiterjesztetett. 1486-ban élénk vitatkozásai voltak a nagyszebeni káptalannal, melynek dékánja és causarum spiritualibus auditor generalisa halálával egyházi ékszereit a gyulafehérvári templomnak hagyta; ezt azonban a nevezett káptalan nem akarta kiszolgáltatni; a pör kimenetele ismeretlen; a püspöki iratok azonban, melyek: Datum in castello nostro Fogaras aláirással keltek, ismertek. G. nem kevésbbé volt kedves Ulászló előtt is, ki 1498-ban a Szentgyörgyi Dénes magtalan halála által a koronára szállott nagyterjedelmű javakat neki ajándékozta s őt hűségének, jó szolgálatainak elismeréseül 1501-ben a kalocsai érsekségre emelte. 1500-ban ő is aláirta a Rákoson hozott országgyűlési törvényczikkelyeket. 1503-ban már nem volt az élők közt.
Szereday, Series Episcoporum Transsylvaniae 166.
Theiner, Monumenta Hung. Sacra II. 500.
Siebenb. Quartalschrift I. 1790. 279.
Kőváry László, Erdély nevezetesebb családai 97.
Egyetemes M. Encyclopaedia VIII. 641.