orvosdoktor, szül. 1677. okt. 26. Sopronban, hol atyja G. Kornél városi polgár volt; a grammatikai és philosophiai osztályokat szülővárosában bevégezvén, 1695. a téli félévben a jenai egyetemre iratkozott be, hol előbb a theologiát hallgatta, később azonban gyenge testi szervezete miatt az orvosi tudományokra adta magát. Bevégezvén tanulmányait, Olaszországba utazott és Bolognát, Firenzét és Rómát látogatta meg; azután két évet a paduai egyetemen töltött, hol 1703-ban az orvosdoktori oklevelen kívül a bölcseletit is megszerezte. Hazájába visszatérvén, előbb Vasvárt, azután Sopronban gyakorló orvos lett. 1710-ben Vas- és Sopronmegye megválasztotta főorvosává, Eszterházy herczeg pedig udvari orvosává tette. 1712. febr. 1. a Societas Naturae-Curiosorum, 1714-ben pedig a berlini tudós társaság választotta meg tagjának. Meghalt 1720. aug. 31. Sirversét maga irta meg. (Közli Weszprémi s utána Horányi). A Societas Naturae Curiosorumnak 6000 forintot hagyományozott.
Czikkei az Observationes Naturae Curiosorumban (Cent. I. et II. Obs, 193. De procidentia uteri totali quoad fundum, cum febre maligna, Obs. 194. De procidentia oculi dextri quoad totum, Obs. 195. De pica virili, seu inordinato appetitu rerum vitiosarum et a natura humana alienarum ac inedibilium, Cent. III. et IV. Obs. 48. De febri maligna summe periculosa, etiam quasi desperata, in qua το Θειον emicuit Hippocratum, Obs. 49. De conceptione in somno, Obs. 50. De hydrophobia, Obs. 51. De haemorrhagia penis, Obs. 134. De pilorum defluvio totius corporis, Cent. VI. Obs. 84. De caruncula vrethrae in luc venerea, Obs. 85. Anatomica de submerso, VII. et VIII. Constitutio epidemica inferioris Hungariae an. 1711. 1712. 1713. cum historicis et meteorologicis observationibus; különnyomatban is a Sydenham. Opp. Tom. II. cz. munkájából, Append. 193. l. Elogium med. doct. Caroli Raygeri, acad. Leopoldino caes. Nat. CC. collegae et practici Posoniensis, ujra lenyomatott a Mangeti, Bibl. Scriptor. Med. II. part. 2. 37. l.), a Kundmann, Rarior. Nat et Artis, Breslau und Leipzig, 1737. Sect. II. Art. 18. Neue Hungarische und Schlesische Plantation des vermeinten Indianischen Tees.
Munkái:
1. Dissertatio medica, qua aegrum ischuria laborantem exhibet; pres. Georg. Wolfgango Wedelio. Jenae, 1699.
2. Theses philosophico-medicae, Sacrae Regiae Maiestati Josepho I. Romanorum Imp. dicatae, pro suprema in philosophia et medicina laurea consequenda, imponente eam excell. Bernardino Ramazzini, prof. Patavini an. 1703. (Nagy ivrét levél, rézmetszettel.)
Weszprémi, Succincta Medic. Biographia I. 54-59. IV. 60. l.
Horányi, Memoria II. 21.
Haan, Jena Hungarica 37. l. (hibásan Gensceni névvel.)
Kanitz, Versuch einer Geschichte der ungar. Botanik. Halle, 1865. 35. l.
Szinnyei Könyvészete.
Mokos Magyarországi tanulók a jenai egyetemen 32. l.
Demkó Kálmán, Magyar Orvosi Rend Története. Bpest, 1894. 453. l.