tábornok. Atyja Velenczének Ausztriához csatolása után, miután az osztrák hadsereg illető része ebbe kebeleztetett, osztrák szolgálatba jutott és 1848. márcz. 13. halt el Velenczében mint ezredes; anyja Balbi leány volt, a statistika terén halhatatlan nevet szerzett Balbi Adorján nővére. G. R. szül. 1821. jún. 2. Pozsonyban; első katonai kiképeztetését Czecz János magyar tábornokkal és a Nagy-Szeben ostrománál elesett gr. Mikes Kelemennel együtt Bécsujhelyt nyerte, honnan 1840. szept. 11. mint hadnagy a sorkatonasághoz (a 41. gyalogezredbe) és atyja közelébe, annak vezetése alá jutott. 1845-ig Magyarország különböző pontjain tartózkodott és ez alkalmat nyújtott neki a már fölébredt nemzeti önérzet alkotmányos küzdelmeit figyelemmel kisérhetni s azok indító okait kutatni. 1845. jún. 1. Galicziába (30. sz. Nugent gyalogezredbe) tétetett át, hol tanúja s önkénytelen szereplője volt a szomorú emlékű drámának, mely Krakó függetlenségének véget vetett. Itt részt vett a gdowi és podgorczei összecsapásokban s aztán ezredével az ekkor már poroszok és oroszok által is megszállott Krakóba ment. 1848. nov. 30. mint főhadnagy (a 13. honvéd-zászlóaljhoz) Magyarország harczosainak sorába lépett, hol azonban gyönge egészsége miatt nem a seregnél, hanem legtöbbnyire a szervezésben vett tevékeny részt, s a katonai ügyekben való nagy jártasságát kivált a kormányzó által saját személye körűl alakított táborkari irodában (őrnagyi ranggal) és aztán a hadügyminiszteriumban tanusította, melyben később a Károlyfehérvár ostromára kiindult Stein utódává lett. Az 1849. események egyik csodaszerű tüneménye, hogy akkor, midőn a magyar kormány hatásköre már alig terjedt öt megye határán túl, mégis néhány hét alatt mintegy kétszázötvenezer harczost bírt kiállítani. Még akkor is meglátogatá irodáját, midőn annyira beteg volt, hogy kocsira kellett őt tenni s fölvezetni iróasztalához. A fegyverletétel után Szegedre jutott és itt lappangott. E közben itt egybekelt Vadász Imre városi hivatalnok leányával, a ki később hű társa volt külföldi bujdosásában. Bécsen keresztűl Boroszlóba, Berlinbe, majd Hamburgba s Altonába költözött át. A Holsteinba bevonult osztrák csapatok elől Brémába ment, honnét Dillon lelkész segélyével Kölnbe vándorolt. Azután Brüsselben telepedett le, hol 1851 közepéig maradt. Itt esett értésére, hogy május 30-án az osztrák haditörvényszék őt in contumaciam kötél általi halálra itélte. Brüsselből Londonba költözött, hol a 400 tagot számlált emigratiónak b. Kemény Farkas elnöksége alatt egyik választmányi tagja volt. Mint angol katona Helgolandba jutott és a shornkliffei, aztán az aldshotti s végre a colchesteri nagy táborban tanyázott. Itt egy husz ívre terjedő emlékiratot készített az angol hadi nevelőintézetek reorganisatiójára vonatkozólag, melynek javaslatai közűl az egyik pont foganatba is vétetett. A krimi hadjáratban mint őrnagy a brit-német legióval, az 5. könnyű gyalogezrednél vett részt. A legió Afrikába a Jóremény-fokára tétetvén át, G. családja iránti tekintetből 1857-ben ezredétől elbocsáttatást, más részről hazájába visszatérhetést kért; mire azt a választ nyerte, hogy a szabadságharczban részt vett osztrák tisztek az 1857. amnesztia értelmében csak azon feltétel alatt térhetnek vissza, ha előbb Olmüczben haditörvényszék elé állnak. G. tehát hazajövet Prágában elvált Szegedre tovább induló családjától, 1858. júliusban és egész 1859. februárig vizsgálati fogságban volt Olmüczben, hol a haditörvényszék újból kötél általi halálra itélte, de ezzel egyidejüleg kegyelmet kapott ő felségétől. Hazájába visszatérvén Szegedre, majd Pestre költözött, hol azonnal a journalistika terén kezdett működni. 1861-ben Temesvárt a Grenzbote cz. szabadelvű lapot szerkesztette, melyet azonban gróf Pálffy Mór mint helytartó rövid úton betiltott; ezután alkotmányos érdekeinket a haza határain kívül megjelenő német lapokban védte, míg itthon több rendbeli hadtani czikkével vonta magára a közfigyelmet. 1867. júl. a magyar honvédelmi miniszteriumban osztálytanácsossá neveztetett ki s júliustól deczemberig a közös hadügyminiszterium képviselőivel majdnem önállólag vett részt az új védrendszerről alkotott törvényjavaslat kidolgozásában, mely alapúl szolgált a további egyezkedéseknél. 1870. ápr. 20-tól a 4. honvédzászlóalj parancsnokává ezredesi ranggal és 1871-ben dandárnokká Pozsonyba neveztetett ki. Később mint czímz. vezérőrnagy nyugalomba vonult és Budapesten tartózkodik.
Vezérczikkeket és politikai leveleket irt Pestről 1860-63-ban a Pester Lloydba, melynek azontúl is külmunkatársa volt, a bécsi Wandererbe, a Debatteba (Gans Móricz szerk. alatt), a lipcsei Allgemeine Zeitungba, a müncheni Süddeutsche Zeitungba, a bremai Weser Zeitungba, a Kölnische Zeitungba, hova előbb londoni leveleket is irt és a Neueste Nachrichtenbe (Friedmann alatt); a Honban 1865. 240. sz. Salamon Ferencz, Az első Zrinyiek cz. munkáját hadi szempontból birálta; irt a Háborúkönyvbe (1866. Észrevételek az északi hadjáratról), a Függetlenségbe (1881. 46. sz. A magyar katonai irodalomról), a Hazánkba (I. II. 1884. A szolnoki ütközet 1849. márcz. 5., István nádor életéből, a világosi fegyverletétel, III. 1885. Doggenfeldi Vetter Antal XI. 1889. Az 1848-49. téli és áprilisi hadjárat birálata), az Ország-Világba (1885. 11. sz. A magyar függetlenségi harcz jellege és jelentősége).
Munkái:
1. Willisen in Schleswig und Holstein. Köln, 1851.
2. Ungarns Fall 1848-49. Von einem ungarischen Stabsoffizier. Köln, 1851.
3. The hungarian Generals of the war of the 1848-49. Biographical and political sketches. London, 1855. Négy füzet.
4. Briefe eines alten Soldaten über den Krieg im Norden, die k. k. österr., die k. preuss., die k. italien. Armee. Wien, 1867. (a Pester Lloydban jelentek meg 1866-ban. Ism. Budapesti Szemle VII. 1867. 103-113. l. Hollán Ernő.)
5. Tájékozás a hazai hadrendszerről alkotandó törvényjavaslatról. Pest, 1867. (Ism. P. Napló 167. sz. )
6. Die Reorganisation der Heeresmacht Oesterr.-Ungarns mit Bezugnahme auf die Reorganisationsfrage. Vom Verfasser der Briefe eines alten Soldaten. Wien, 1878.
7. Magyarország függetlenségi harcza 1848-49-ben. Bpest, 1884-89. Három kötet. (Ism. 1884: Egyetértés 206. sz. Függetlenség 52. sz. és 1885. 98. sz., a nagyváradi Szabadság 1886. 273. sz., Budapesti Hirlap 1889. 150. sz. Fővárosi Lapok 1889. 133. sz.)
Szerkesztette a Grenzbote cz. politikai lapot 1861. júl. 2-től nov. 17-ig Temesvárt, összesen 117 számát.
Honvéd 1869. 40. sz. arczk.
Hazánk és a Külföld 1867. 4. sz. arczk.
Svoboda (Johann), Die Zöglinge, der Wiener-Neustädter Militär-Akademie, Wien, 1870. 674.
Kayser, Vollständiges Bücher-Lexikon. Leipzig, 1871. XVII. 343.
M. Könyvészet 1889.