nyug. törvényszéki tanácsos, G. László jogtanár fia, szül. 1814. okt. 21. Nagy-Váradon; tanulói pályáját 1834-ben a nagy-váradi kir. akadémiában végezte, 1837-ben Biharmegye tiszt. aljegyzője lett s időközben az ügyvédi vizsgát is letette. Az 1841. máj. 10. tartott tisztujításon, az akkor már emelkedett oláhpárti jelölt Drágosy János ellenében megyei esküdtnek választatott meg. 1843-ban a latin szert. püspökség, majd a szentjóbi apátság ügyvédének neveztetvén ki, a büntető igazságszolgáltatás terén szolgált 1848-ig. Ekkor megyei főjegyzővé, majd az életbe léptetett törvényszéknél előbb tanácstitkárrá, 1855-ben pedig tanácsossá neveztetett ki. Később törvényszéki tanácsos lett és 1868-ban nyugalomba vonult.
Munkája: Az élet iránya. Az elmélet és tapasztalás adataiból összeállítva. Nagy-Várad, 1875.
Petrik Könyvészete és önéletrajzi adatok.