orvosdoktor, született 1768. márcz. 7. Czigányiban Közép-Szolnokmegyében szegény családból; a maros-vásárhelyi ev. ref. főiskolában 1791-ben végezte tanulását. Egyedüli gyámola szegény anyja volt, ki éjjeli nappali varrásból szerezte ki fiának kenyerét s ruházatát. 1792. őszétől a pesti egyetemen hallgatta az orvosi tudományokat és 1798-ban orvosi oklevéllel tért haza, hol gyakorló orvos volt. Tapasztalatainak bővítésére 1800-ban Olaszországba utazott, hol a franczia háború alatt éjnapon át fáradozott a kórházakban. Kevésben mult, hogy ő is a ragály áldozata nem lett. Visszatért hazájába s Marosvásárhelyt választotta állandó lakásul. 1807-ben a kormány Hunyadmegyébe a kolera elfojtására küldte ki, 1809-ben a franczia háború alkalmából a fölkelő sereghez táborkari főorvossá nevezte ki, 1813-ban az Oláhországból beütött járvány elfojtására Brassóba s 1814-ben Fogarasba küldte. 1818. jún. 28., midőn a marosvásárhelyi kollegium százados fennállását ülte, az ünnepély benyomása egy nemes eszmét keltett fel benne s 1820-ban 2000 r. frtot tett le a m.-vásárhelyi ev. ref. főiskola pénztárába; ehhez 1824. végrendeletében 6000 frtot rendelt «emberszereteti intézeté»-nek első alapjául, melyhez anyja halála után többi összes vagyona is volt járulandó. Meghalt 1824. máj. 23. Az intézet alaptőkéje 1828-ban már 10,233 frtra növekedett, az anyjának kamatozó tőke pedig 22,243 frt volt, mely 1832-ben szintén az intézet alapjához csatoltatott. Végrendeleti intézkedése szerint a tőke kamatozása 1820-tól kezdve számíttatik s 1920 végével egy millió forintra fog nőni, akkor a tőke szaporítása megszüntetendő s a kamatok a kijelölt czélokra fordítandók, a tőke maga pedig két egyenlő részre osztandó; egyik rész a reformátusok egyh. főtanácsának kezelése alá megy, mely annak kamataiból egyenlően osztozik a m.-vásárhelyi főiskolával, a másik fele rész kezelését a magyar kormány veszi át, mely a kamatok felét átadja M.-Vásárhely városának, felét pedig jótékony és közhasznú czélokra fordítja. Az egész alapítvány, mely 1870-ben 78,072 frt 62 krt. tett, állandóan M.-Vásárhelyen kezelendő, hogy az abból nyerendő kölcsönökkel e város és vidéke népén segítve legyen.
Czikkei a Tudományos Gyűjteményben (1821. XI. Az állati mágnességnek négy históriái, 1823. XI. A magyar vezetéknevekről.)
Arczképe: kőnyomat, a kir. lyceum kőnyomó intézetében Kolozsvárt (A Mentor I. kötete mellett. Kolozsvár, 1842.)
Néhai orvos Gecse Dániel életrajza. M.-Vásárhely, 1840. (Antal János.)
Mentor Erdélyi Névkönyv I. Kolozsvár, 1842. arczk.
Erdélyi Prot. Közlöny 1871.
Magyarország és a Nagyvilág 1872. 4. sz. arczk.
Vasárnapi Ujság 1874. 1. sz. arczk.