dominikánus szerzetes és püspök; 1260 körül született; atyja, Trau városának tanácsosa, igen istenfélő ember volt, ki nagy befolyást gyakorolt jámborságával fiára; anyja a hires Dragoslawo szláv előkelő családjából származott; G. már 17 vagy 18 éves korában a dömések szerzetébe lépett. 1286-tól kezdve Párisban folytatta tanulmányait, hol mindenben bámulatos előhaladást tanúsított. Visszatérve hazájába, Miklós bibornok mellé szegődött, kit VIII. Bonifác pápa Róbert Károly ügyének előmozdítására hazánkba küldött. Ekkor G. fényes rábeszélő tehetségével a délszláv főurak közűl igen sokat myegnyert Károly részére, s így a pápai követnek nagy segítségére volt. E Miklós később IX. Benedek néven római pápának választatott meg és G. nagy érdemeiről is megemlékezvén, őt 1303. decz. 9. zágrábi püspökké tette. E méltóságában ismét az újonnan kiküldött pápai követhez csatlakozott és hatalmas beszédeivel a déli tartományok előkelőit Károly pártjának egészen megnyerte. De ellenségei nem nyugodtak. Látván végre, hogy egyházának jogait a hatalmaskodó főnemesekkel szemben meg nem védheti; püspökségéről leköszönt és kérte a királytól és XXII. János pápától más püspökségre áthelyeztetését. A pápa engedve végre a sok kérésnek, őt 1318-ban a lucerai egyház fejévé tette, hol 1323. aug. 3. meghalt. Kortársai róla mint kora legkitűnőbb szónokáról emlékeznek meg.
Tomcus boszniai püspök különösen két beszédét jegyzi föl: az első, melyet püspöki széke elfoglalásakor Zágrábban az összegyűlt papsághoz tartott; a második, melyet a rákosi országgyűlésen mondott Róbert Károly érdekében. G. a világi szónoklatnak, mert mindkét szónoklatában politikai elveit fejtegette, az Árpádok alatt egyedüli, az Anjouk idejében pedig egyik legkiválóbb képviselője.
Munkája: De duobus sermonibus Augustini. Viennae, 1765. (Schier Xistus adta ki.)
Nevét Gazottinak is irják.
Árvai Mihály, Res Literaria Hungariae. Cassoviae, 1735. 36.
Barits, Scriptorum ex regno Slavoniae; Collectio 1774.
Horányi, Memoria II. 5.
Toldy, M. Nemzeti Irodalom Története. Pest, 1852. I. 158.
Reform 1875. 116. sz. (Fejérpataky L.)
Figyelő III. 1877. 106. 107. l.
Fejérpataky László, Irodalmunk az Árpádok korában. Bpest, 1878. 30. l.