mérnök, a m. tudom. akadémia levelező tagja, előbbinek fia, szül. 1780. jún. Huszton Máramarosmegyében, hol atyja ev. ref. lelkész volt; alsóbb iskoláit M.-Szigeten végezte, honnan 1794-ben Debreczenbe ment, hol tanulmányait folytatta 1800-ig. Ezután az ev. ref. főiskolák szokása szerint három évet rektórián (iskolatanítókép) töltött Ó-Szőnyön (Komáromm.). A mathematikában, földleirásban, rajzolásban, zenében már gyermekkorában kitünő volt. 1803-ban a pesti kir. egyetembe lépett és ott mind a mérnöki, mind a jogi tanfolyamot bevégezvén kir. táblai jegyzőnek esküdött föl. 1808-ban a gróf Eszterházy pápai uradalmában rendes mérnök lett. E minőségben a gazdaságban és erdőszetben is kiképezte magát. Itt értékes szolgálatokat tett az uradalomnak a vizek szabályozása s a mocsarak kiszárítása körűl. Terveket készített 1830-ban, mint küldöttségi mérnök, a Rába, Rábcza és Marczal folyók szabályozásáról, melyek el is fogadtattak. Ugyanazon évben a gróf Eszterházy-féle tatai uradalomba tétetett át, a hol a főerdőmesteri hivatal is reá ruháztatott. Fáy Andrással együtt dolgozott a pesti hazai első takarékpénztár tervezetén és felállításán; Fényes Elekkel pedig egy életbiztosítási intézet előtervezetén. 1835-ben a tatai s gesztesi uradalmak főmérnöke lett. G. e foglalkozása közben az előző mérnöki gyakorlaton nevezetes könnyítést és javítást tett; a szokott Praetorius-mérőasztal helyett, az általa feltalált «szegtükrök» használatát vette gyakorlatba. Ezeket 1855-ben a Jelenkorban ismertette (Földmérési legújabb rend s Műszer felfedezés sat.); de darázsfészekbe nyult; többen mérnöktársai közűl keményen kikeltek ellene s az e feletti vita a Társalkodóban két évig folyt. 1836-ban malmok építésével foglalkozván, irta: Felfedezések a lisztőrlés és a malomépítés dolgában cz. munkáját, mely azonban az akadémiai birálók részéről erős ellenzésre talált. A magyar tudom. akadémia 1836. szept. 10. levelező tagjává, a m. gazdasági egyesület 1848. jún. 2. az erdőszeti szakosztály elnökévé választotta meg. Meghalt 1859. szept. 24-én Tatán (Komáromm.)
Czikkei a Tudományos Gyűjteményben (1820. XII. Az erdők régi s mostani állapotjáról, pusztulása okairól és hogy miképen lehetne különösen a községek és magános személyek közös erdei pusztulásainak elejét venni. 1822. V. Hydraulikai értekezések, 1823. VII. A Kabolya-Pólyánai savanyúviz, 1831. III. Erdőmívelési értekezés, X. Szatmárvidéki szavak, 1832. I. A malmokról, II. A képirás történetei, Az urbariális legelők kiadása, erdei tekintetből, 1833. III. VI. A régi magyar mértékek esmerete, X. Szatmárvidéki szavak, 1834. I. Ki a literator?), a Mezei Gazdában (1831. Erdőmívelési értekezés, Az urbarialis legelők kiadása ügyében, 1832. Birkausztató, A gazdasági földek elosztásának tudománya, A téli etetés és almozás tudománya, Közép és conformis termés, A föld temékenységének tudománya), az Ismertetőben (1838. Fenékzúgók, mentőszer a kimosások ellen, Dézmás földekben a nagyobb termés lehetetlen, A temészetben vett dézsma a bővebb kereskedést lehetetlenné teszi, A dézsmák galyibái a mezei gazdaságban, A természetben vett dézsmának megszámolható kárai, 1839. A dézsmák kiadásának legbiztosabb módja, 1840. Adósságok tőzsér-útoni törlesztésének jogszerű rendszere, Távmércső vagy a földmérői hosszak láncz nélkül, dioptrikai úton pontosabb meghatározásának rendszere, egy rajzzal. 1841. Földmérés és az úrbéri kiosztásban gyakorlott balfogásoknak a birtokosokra háramló kárai), az Athenaeumban (1838. A táv- és látcsők története), a Társalkodóban (1840. Az erdőségek jövendője az úrbéri törvények után, 1841. Földmérés s az úrbéri kiosztásban gyakorlott balfogásoknak a birtokosra háramló kárai, 1842. Egy rococo mérnöki kívánat iránt az úrbéri földek elosztása dolgában, 1846. Észrevételek a magyar gazdasági egyesület erdőszeti szakosztálya nézetei s javaslatára s magyarországi erdők fentartása iránt), a M. Gazdában (1842. Hazai erdőszetünk multja, jelene és jövendője, 1846. Észrevételek a M. G. E. erdőszeti szakosztályának javallatára, 1847. A földnek osztályozása termésbecsű szerint), a Jelenkorban (1843-45.), Hetilapban (1846. Az ápoló intézetek, 1847.), a Gazdasági Lapokban (1850. Tagosított birtok gazdasági rendszerének és hasznainak előleges felvetése, Gazdasági gépek szüksége és az úrbéri váltság); könyvismertetései a Figyelmezőben (1840.) stb.
Munkái:
1. A kótából való klavirozás mestersége, melyet készített az abban gyönyörködők kedvéért. Buda, 1802. (Mely magyar nyelven legelső ilynemű könyv volt. Többen e munka szerzőjének hibásan atyját tartják, jóllehet az Előbeszédben ezt első munkájának irja).
2. Földmérési legujabb rend- s műszerfölfedezés és ajánlkozás tökéletes mérés és örökös térképek iránt. Hely n. 1835. (Melléklet a Társalkodóhoz).
3. Vízszabályozási eszméletek, különösebb tekintettel a Rába folyam rendezése s hajózhatóvá tételére. Pest, 1839. (Egy kőny. táblával. Különnyomat az Athenaeumból.)
4. Gyakorlati földmérés tükrökkel. Becsleges földosztály és a távmércső. Pápa, 1845.
5. Budapestnek árvíz ellen megóvásáról. Pest, 1845. (4 tábla rajzzal. Gróf Andrássy György jutalmaira érkezett pályairatok, az azokra tett véleményekkel, valamint Gáty István és Győry Sándor e tárgybeli külön értekezéseikkel együtt).
Kézirati munkái: A polygonometria, földmérésre alkalmazva 1808., A földmívelési analysis, vagy a földbirtok lehető legnagyobb s jutalmasb használatának tudománya 1828. (Egyes részei megjelentek az Angyalffy Mátyás Mezei Gazdájában). A pénznek természete, annak a hitel által előállítható hatalma és a hitelbank. Tata, 1832. (ez utóbbit ki akarta adni a m. t. akadémia, de a censura ellenezte kinyomatását; egyes részei az Ismertetőben (1840.) jelentek meg), Erdészet a haza jelen szükségeihez alkalmazva 1841., 3 kötet.
Ujabbkori Ismeretek Tára III. 593.
Ferenczy és Danielik M. Irók I. 152.
M. T. Akadémiai Almanach 1863. 299.
Egyetemes M. Encyclopaedia VIII. 586. l. (Vas József.)
Szinnyei Könyvészete.
Figyelő XIII. 107. l.
Galgóczy Károly, Az országos m. gazdasági egyesület Emlékkönyve IV. 148.
Petrik Bibliogr.