ev. ref. theologiai tanár, szül. 1833. febr. 27. Nagy-Fölpösön (Tordamegye), hol atyja ref. lelkész volt; iskoláit Tekében kezdette, hol atyja lelkészül választatott; 1844-ben a marosvásárhelyi főiskolába ment és itt volt 1848-ig, mikor honvéd lett. A szabadságharcz után ugyanott folytatta tanulását. 1853-ban a Török-féle ügyben való részvétellel vádoltatván, elfogták, de semmit reá nem bizonyíthatván egy hónap mulva szabadon bocsátották. 1855-ben Kolozsvárra ment az oda központosított theologiai intézetbe, s itt tanulmányainak végeztével 1857-ben osztálytanító lett. A következő két évet a marburgi s a bázeli egyetemeken töltötte s a szünnapokat utazásra fordította Berlin, Hamburg, az Éjszaki tenger, Amsterdam, Hollandia, a Rajna vidékén és Svájczban. 1859 nyarán hazajött és a nagy-enyedi főiskolában segéd-tanároskodott. 1862-ben az Enyedre visszahelyezett theologiai seminariumban lett tanár, hol azóta a keresztény erkölcstant és a gyakorlati theologiát adja elő.
Programmértekezései a nagy-enyedi ev. ref. főgymn. Értesítőjében (1874. Tanévet bezáró beszéd, 1877. Emlékbeszéd gróf Mikó Imre felett); czikke az Erdélyi Gazdában (1870. Borseprő-sajtó), a Kolozsvári Protestáns Lapban (1885. Zwingli három százados emlékünnepe) sat.
Munkái:
1. Görög régiségtan (antiquitas graeca) a tanuló ifjuság számára. Kolozsvár, 1862.
2. Katechetika, vagy népszerű vallástanítás, theologusok, buzgó lelkipásztorok és néptanítók számára. Kolozsvár, 1865. (Ism. Prot. Egyh. és Isk. Lap. 1866. és 1867.)
3. Lelkipásztori gondviseléstan. Lelkipásztori theologia vagy cura pastoralis. Kolozsvár, 1867.
4. Keresztyén hittan. Irta Bodola Sámuel; az 5. kiadást átdolgozta Kolozsvár, 1867.
P. Szathmáry Károly, Gyulafehérvár-nagyenyedi Bethlen főtanoda története 1868.
Uj M. Athenás 145. l.