Gánóczy Flóris (kisóczi és gánóczi),
kir. tanácsos és kir. közjegyző, szül. 1825. márcz. 17. Miskolczon Borsodmegyében; a gymnasium alsóbb osztályait ugyanott, a felsőbbeket Lőcsén végezte; innét az egri seminariumban kispapnak vétetett föl, honnan azonban kilépett, mire Egerben a jogot végezte. 1844-ben Budán a helytartó-tanácsnál vállalt hivatalt. 1847-ben ügyvédi censurát tett és Pozsonyba küldetett az országgyűlésre mint báró Redl helyettese (absentium ablegatus); 1848-ban az igazságügyi miniszteriumba neveztetett ki fogalmazónak; ezen állását azonban el sem foglalta, hanem honvéd lett; a szabadságharczot végig küzdötte s mint Dom Miguel százados és zászlóalj parancsnok Nagyváradon kapitulált Paskievitz orosz tábornok előtt. Ezután Borsod-, Gömör- és Hevesmegyékben, legtovább pedig a Mátrában bujdosott. Másfél évi bujdosás után Pestre jött, hol ügyvédeskedett. 1861-ben Pestmegye tiszti ügyésze, 1867-ben törvényszéki birája lett és kiküldetett Szegedre a gróf Ráday-féle törvényszékhez. A kir. közjegyzőségek szervezésénél Moórra neveztetett ki közjegyzőnek és onnan helyeztetett át Székesfehérvárra, hol jelenleg is működik. 1867-ben megnősült és elvette Kégl Jankát, Kégl Sándor fejérmegyei földbirtokos leányát; 1891. okt. 28. királyi tanácsosi czímet nyert.
Tárczaczikkeket, életképeket és apróbb elbeszéléseket irt 1854-től 1860-ig a Högyfutárba, melynek belmunkatársa volt és a Napkeletbe neve alatt, vagy G. F., -n-r-, betük és Δ jegy alatt; utleirásokat közölt 1857-59-ben a nevezett lapokon kívül a Nővilágba, Szépirodalmi Közlönybe (1858. Olaszországi képek), Vasárnapi Ujságba, Religióba s Kath. Néplapba: a Napkeletben (1859-60.) megjelent tőle Szicilia története. 1861-62-ben a Hon nemzetgazdászati rovatának belmunkatársa volt.
Szerkesztette a Honvédek Könyvét 1861-ben Vahot Imrével együtt, melyből 3 kötet jelent meg és ebbe is irt önálló czikkeket.
Budapesti Közlöny 1891. 252. sz. és önéletrajzi adatok.