kereskedelmi s iparkamarai titkár, 1829. márcz. 2. Kolozsvárt, hol a lyceumban végezte iskoláit. 1849-ben a honvédek közé állott be s Kemény Farkas ezredes segédtisztje lett. A zsibói fegyverletétel után rövid ideig Aradon tartózkodott; azután besorozták osztrák katonának és 1850 májusig mint közlegény Olaszországban szolgált. Innét haza tért Kolozsvárra s a nemsokára felállított kereskedelmi s iparkamaránál 1851-ben jegyzői állást nyert, mely intézetnek 1855 óta titkára. A kolozsvári első iparkiállítási bizottságnak 1857-ben titkára volt. 1858-ban a hitelintézet létesítésén fáradozott, mely mint kisegítő takarékpénztár azon évben megalakult. Sokat küzdött az erdélyi vasút létesüléseért; az újabb időben keletkezett pénzintézetek alakításában is tevékeny részt vett; azoknál mint igazgatósági tag szerepel és a hitelbanknál a titkári teendőket végzi. Mint közgazdasági előadó ő indítványozta a kolozsvári ipartanműhelyek fölállítását.
A kolozsvári Hon és Külföldnek 1846-49-ben rendes munkatársa volt (fordításokkal németből), e mellett a Győri Közlönybe is dolgozott; 1848-ban a kolozsvári Ellenőr szerkesztőségébe lépett; czikkei a Budapesti Viszhangban (1852. franczia beszély), a kolozsvári Heti Lapban, melynek segédszerkesztője volt (1853. 30. sz. Napoleon első szerelme, 33. sz. Kőváry, Erdély Földe ritkaságai ism. és más könyvism. 33-34.; 61-63. sz. beszélyek, 75. sz. Bukarest alapítása, 1854. 4-7. sz. ered. elbeszélés, 39. sz. A törökök vallása, 70., 71., 80-83. ford. beszélyek, 92. sz. Egy szó a szinházi nyugdíjintézet ügyében); az Országos Nagy Naptárban (1858. Erdély bányászata), a Kolozsvári Közlönyben (1858. 90. sz. és 1858. 19. sz. A kisegítő pénztár-egylet Kolozsvárt, 1859. 87. sz. Két új törvény az iparkészítmények védelmére, 1860. 11. sz. A kisegítő pénztár elnöki beszéd ismertetése, 60. sz. Az erdélyi katastralis munkálatokról, 70., 73., 75., 80. sz. A közvetett adókról 1847-től 1859-ig), a Korunkban (1862. 149. sz. Vasútügyről, 137. sz. és 1864. 4. sz. vezérczikkek ugyan ezen tárgyról és egyéb czikkeket is irt a lapba 1860 óta, midőn a lap megindult, többnyire névtelenül), az Erdélyi Postában (1863. névtelenül: Az erdélyi vasút ügye, Az erdélyi országos közalapok, Kolozsvári fecsegések, tárczasorozat); a Kolozsvárban (1887. 300. sz. melléklet, hogy fogtam el Szilágyi Sándort?) Szindarabokat is fordított magyarra, így Atar Güll, dr. 4 felv. (1851. szept. 6. adatott először Kolozsvárt); Arabella vigj. 3 felv. (Budapesten a nemzeti szinházban 1852. jún. 11. adatott először, aztán Kolozsvárt is); a 70-es 80-as években pedig a következőket fordította: Három gyertyatartó, vigj. 1 felv., Hadicsel, vigj. 1 felv., Két apród, vigj. 1 felv., Künnszorúlt nő, vigj. 1 felv., Csak gyermek, vigj. 2 felv., Bagdadi herczegnő, Dumas Sándor után, vigj. 3 felv., A nagy bácsi végrendelete, vigj. 3 felv. (másokkal együtt fordította, előadták 1880. április 9. Kolozsvárt).
Munkái:
1. Bizottmányi jelentés az erdélyi gazdasági egylet és a kolozsvári kereskedelmi s iparkamara által Kolozsvártt nov. 18-23. napjain 1857. rendezett gazdászati és iparkiállításról. Szerkeszté... Kolozsvár. 1858.
2. Helységnévtár. Királyhágón inneni rész. Erdély minden községének betűrendes névtárával. Kolozsvár, 1861. (2. kiadás Kolozsvár, 1863.)
3. A dara-kenyér (Graham-Brod) alkatrészei, készítésmódja, jelentősége az egészségre és története. Vogel H. után ford. Kolozsvár, 1873.
4. A kolozsvári kereskedelmi és iparkamara véleményes jelentése a Romániával kötött 1876-ki kereskedelmi szerződés felett. Kolozsvár, 1885. (Többekkel együtt, névtelenül.)
Szerkesztette Kolozsvárt a Hivatalos Értesítőt 1862-től 1872-ig; 1863. okt. 1. az Erdélyi Posta cz. lapot indította meg, mely hetenként ötször jelent meg, de azon év végén megszünt; az Unio cz. politikai s közgazdasági lapot 1867. júl. 1-től 1868. júl. 15-ig, mikor az a Kolozsvári Közlönynyel egyesült.
A kereskedelmi s iparkamara jelentései, melyeket évenként a kereskedelmi miniszterhez terjesztenek föl, szintén nagyrészt az ő munkája.
Szinnyei Könyvészete.
Petrik Bibliogr.
Gelléri Mór, A magyar ipar uttörői 308. l. arczk.
P. Napló 1893. ápr. 9. sz. melléklete és Ürmössy Lajos szives közlése.