bölcseleti és theologiai doktor, pozsonyi kanonok, szül. 1805. aug. 3. Nagy-Bitsén (Trencsénm.); növendékpapnak felvétetvén, 1820-tól a bölcseletet Nagyszombatban, 1822-től a theologiát Pesten hallgatta. Azután a Mérey-családnál nevelő s 1829-ben érsekujvári káplán volt. 1828. aug. 10. misés pappá szenteltetett föl. 1830-ban a nagyszombati papnövelőben tanulmányi felügyelő s a mathematika és történelem tanára lett. 1841. jan. 14. a karancssági (Nógrádm.) plébániát kapta, 1842-ben kerületi alesperessé neveztetett ki; 1854. jun. 9. drégely-palánki plébános lett; 1873. okt. 10. pozsonyi kanonokká neveztetett ki. Meghalt 1879. máj. 23. Pozsonyban. Több megye táblabirája s a m. kir. egyetem theologiai karának tagja volt.
Munkái:
1. Egyházi beszéd, melyet az oltári szentség valósága felett szabad. kir. Komárom városában, úrnap után való vasárnap a főpiaczon élő nyelven mondott... Közli a rév-komáromi katolika gyülekezet. Komárom, 1829.
2. A hit, mely szeretet által munkálódik. Szent István... magyar király nemzeti ünnepén 1843. Bécsben a kapuczinus atyák templomában hirdette... Bécs, 1843.
Némethy Lajos, Dicsbeszédek 57.
Necrol. Strigon. 170.
Petrik Bibliogr.
Zelliger, Egyházi Irók csarnoka 147. l. és gyászjelentés.