orvosdoktor, az éjszakamerikai Egyesült-Államok nyug. vezérőrnagya, szül. 1818-ban Berzétén Gömörmegyében, hol atyja, a nemes származásu G. János, a franczia háborúban katonatiszt, akkor gyártulajdonos volt, kinek a csermosnyai völgyben (Rozsnyóhoz közel) fekvő vashámora a tűz martaléka lett és ezzel vagyonának nagy részét elvesztette, mire bújában meghalt; özvegye négy zsenge korú gyermekével maradt hátra. G. Rozsnyón tanult és az elemi tantárgyakat elsajátítván, 15 éves korában Langsfeld Lipót dobsinai vegyeskereskedésében inaskodott; midőn 1834-ben segéd lett, Lőcsén nyert alkalmazást. A katonasághoz érezvén vonzalmat, két évig az ottani katonai nevelőintézetet látogatta. Főnökének Schmidt J. S. nagykereskedőnek kiterjedt üzlete volt Bécsben, Lengyel- és Poroszországban és így Galliknak alkalma nyilt kereskedői ismereteit növelni s később Kassán önálló üzletet nyitott. Az 1848. szabadságharcz kezdetén elhagyta üzletét és nejét; a Kassán alakult mozgó nemzetőrséghez állott be mint főhadnagy; midőn a ráczok ellen harczolt, Jarkovácznál megsebesült és Pesten a Rókus-kórházban feküdt betegen; alig hogy felgyógyult sebeiből, decz. 11. a 8. honvéd-zászlóaljhoz neveztetett ki Nagyváradra hadnagynak. A világosi fegyverletétel után Párisba menekült, hol nem tudott megélni s Havreba ment; itt mint sirásó tengődött, mígnem egy lengyel barátja (Fleischmann) segélyével Amerikába vitorlázott, hol Cincinnatiban előbb favágó volt, azután egy papirdoboz-készítő gyárban dolgozott és időközben megtanult angolul, e mellett mint vívó- s lovaglómester tengette életét. Ekkor ismerkedett meg a menekült Szalay ezredessel, kinek tanácsára, 1856. júl. Daytonban nyitott vívóiskolát; itt ismerkedett meg egy Spitzer nevű magyarral, kinek társaságában vándor szivarüzletet nyitott; bekalandozták Indiana, Jowa, Illinois, Viscounsin és Cansas államokat; ezen üzletben elvesztette csekély megtakarított pénzét, mire Daytonba visszatért. Az ausztráliai aranybányák hirére, ő is oda vágyott; mint matróz fölvétette magát egy gőzhajóra s igy érkezett Uj-Seelandba, hol a reménylett kincset nem találta meg; tehát Melbournbe ment, hol egy téglavetőben dolgozott, később pedig pásztor volt. Midőn az éjszakamerikaiak harcza a déliek ellen kitört, G. is az unionisták táborába állott. Első jelentékeny ütközete Donneltonban volt 1862. jan. 17., hol egy század gyalog katonával és 16 lovassal, mint hadnagy, 854 embert Buchner őrnagygyal együtt fogolylyá ejtett; ekkor századossá s Villiam Dennison kormányzó szárnysegédévé neveztetett ki. Több harcban való részvéte után nehéz sebet kapott és az ellenség kezébe került. Később mankó segélyével lábra kelt és szabadon bocsátották. Ekkor egy hadi hajó vezérletét bizták reá, 1863. máj. 23. pedig John Brough, az Ohio-állam kormányzója, az 58. gyalogezred ezredesévé nevezte ki; júl. 4. Grant tábornok alatt Vicksburgnál vitézűl harczolt és számos hőstette után 1865. máj. mint vezérőrnagy és a vitézrend tulajdonosa nyugdíjaztatását kérte. Ekkor Missouri államnak kormányzója lett; két évi működés után sárgalázba esett és gyógykezelés végett Colorado-Springben, majd Bostonban tartózkodott. Itt az orvosi tudományt tanulta s gyakorló orvos volt több évig Cincinnatiban és Cansas-Cityben, hol állatgyógyintézetet alapított, melynek igazgatója volt. 1881. máj. tért vissza hazájába s fiánál Kassán vonta meg magát, hol 1885. jún. 18. meghalt. Munkatársa volt a Cansas City Weckly Journal of amusement and Scient-nek.
Munkái:
1. Die Folgen der Verirrung. Kaschau, 1845.
2. Idealismus und Materialismus. Kaschau, 1846.
3. For Dygestion of stomach. Cansas City, 1870.
4. Rheumatism and Purifiery. The System from Mercury. Cansas City, 1871.
5. Das Leben eines Ungaren in Europa, Australien und Amerika. Cincinnati O., 1886.
Nevét Gálffy Galliknak írta.
Közlöny 1848. 185. sz.
Ries L., Andreas Gálffy Gallik. Eine Biographie. Kaschau, 1885. arczk.
Bárdos Lajos mérnök szives közlése és gyászjelentés.