jogi doktor, főrendiházi tag, szül. 1839. ápr. 11. Kolozsvárt, hol a gymnasiumot is végezte. Jogi tanulmányainak befejezése után közel húsz évet töltött hivatali pályán; eleinte az udvari kanczelláriánál, később a m. kir. igazságügyminiszteriumnál, s onnan a birói pályára átlépve, a volt hétszemélyes táblánál, ennek megszünte után a kir. itélőtáblánál és legutóbb a semmítőszéknél működött. 1881-ben a rékási kerület megválasztotta képviselővé s a szabadelvű párthoz csatlakozott. A Budapesten 1884-ben tartott rumén conferentia egyik vezérférfia volt. A képviselőházban, a melybe az 1854. választások alkalmával ismét mint a rékási kerület képviselője jutott, az igazságügyi tárcza és törvényjavaslatok tárgyalásánál többször felszólalt és előadója volt az igazságügyi bizottságnak. 1887-ben a főrendiház tagjává kineveztetvén, jelenleg jegyzője e háznak és tagja a felirati és közjogi bizottságoknak és póttagja a legfőbb fegyelmi biróságnak. Mint temesmegyei nagybirtokos megyei bizottsági tag, azonfelül a görög kel. rumén egyházi congressus tagja. Az igazságszolgáltatás terén szerzett érdemeiért a vaskorona III. osztályú rendjét nyerte.
Mint biró, kiadta rumén nyelven a polgári rendtartást; a Döntvénytárt Dárdai Sándorral, később Zlinszky Imrével és Szeniczey Gusztávval együtt 1870-től 1879-ig szerkesztette Gallu József névvel (XXIII. folyamát); azon kívűl jogtudományi folyóiratokba is irt.
Nemzet 1887. 148. sz.
Sturm Albert, Országgyűlési Almanach 1892-97. Bpest, 1892. 143. l.