Galgóczy János (sajó-galgóczi és ecsegi),
nyug. biztosítási hivatalnok, G. Gábor ev. ref. lelkész és Szikszay Eszter fia, G. Károly a magyar tudományos akadémia tagjának testvér öcscse, szül. 1838. június 1. Nagy-Kőrösön Pestmegyében; tanult ugyanott és 1854-ben a poetikát (VI. osztályt) Arany János alatt végezte; azután Gyulán kereskedő lett; de 1858-ban, az Első magyar biztosító társaság megalakulásakor, ahoz lépett át Pesten irnokképen; 1865-től 1874 végeig a Victoria erdélyi biztosító-társaságnak vezértitkára volt szintén Pesten. Azután az irodalommal foglalkozott 1879. októberig, mikor a magyar-franczia biztosító társaság pesti főügynökségének titkára lett és itt működött 1893. jún. 30-ig, midőn nyugalomba vonult és jelenleg Budapesten él.
Humorisztikus költeményeket irt a 70-es években az Üstökösbe és más humorisztikus lapokba névtelenűl vagy G. jegygyel, többi közt parodiákat Arany János Tetemre hivására, Garay Obsitosára stb., 1875-től 1879-ig az Ellenőr belmunkatársa volt; ő szerkesztette a lap nemzetgazdasági rovatát s irt abba a vasút-, pénzügy- és biztosításügyről. Czikkei a Nemzetgazdasági Közlönyben (1876. A közgazdasági alkudozások történetéhez, A negyvenmilliós bankadósság és Beőthy Leo, Nemzetlét (Bpest, 1876) ismertetése); irt a Pester Lloydba is (1880. a vasutakról.)
Munkája: A magyar vasutak. Bpest, 1878. (Különnyomat az Ellenőrből.)
Önéletrajzi adatok.