Galgóczy István (sajó-galgóczi),
esküdt biró, 1618-ban iratkozott be a sárospataki ev. ref. főiskola felsőbb tanulói közé; 1623-ban végezvén felsőbb tanulmányait, a főiskola szabályai szerint Sátoralja-Ujhelyre küldetett ki rectoriára; azután debreczeni lakos lett és a törökök ellen harczolt; vitézségeért 1651. deczember 9. nemesi czímeres levelet nyert. 1663-tól 1671-ig Debreczenben esküdt biró volt és ugyanott 1675-ben halt meg.
Bethlen Gábor erdélyi fejedelemnek 1622. máj. 11. meghalt első neje Károlyi Zsuzsánna temetésére ő is irt latin verset «Blanditur auster, vitrea seculi Fortuna...» kezdettel, mely az Exequiarum Ceremonialium... (Gy.-Fejérvár. 1624) cz. gyűjteményes munkában jelent meg.
Kéziratban maradt 1622-ből az ismeretes régi magyar szakácskönyv, melyet Bethlen Gábor fejedelem szakácsától másolt le Barcsay Sándor (Barcsay Ákos fejedelem atyja) számára; Herman Ottó fölhasználta a Magyar halászat könyve cz. munkájában. Főczíme hiányzik; a tartalom czímirata ez: Index Rerum in hoc libro existentium, quam compendiose congestus per me Stephanum Galgoczinum in Gratiam Egregii ac Generosi Domini Alexandri Barcsiai anno 1622. 12 die 9-bris.
Galgóczy Károly szíves közlése.