XV. századi humanista, szül. 1427-ben Narniban (Umbria) Olaszországban, hol a trivium és quadrivium befejezése után további tanulmányok végett bejárta Olaszország nagy részét, mígnem végre 1447-ben, Janus Pannoniussal egy időben jött Ferrarába, hol Guarinus Veronensisben felismerte azt a mestert, kinek vezetésére bízhatta magát. Itt barátságban élt Janus Pannoniussal, ki őt a görög nyelvre tanította. Miután Ferrarában a classicai s orvosi tanulmányokat bevégezte, 1450-ben a jubilaeum alkalmából Rómába zarándokolt. Innét Paduába ment, hol a classicusokról tartott előadásokat, de orvosi tanulmányokkal is foglalkozott. Közben 1456. táján az év egy részét Montagnanában töltötte, hol Janus Pannonius is megfordult házában. 1461. márcz. Janus Pannoniushoz jött Budára, hol Vitéz Jánossal is folytonos összeköttetésben élt. Még azon évben visszatért Paduába. De a nyughatatlan humanista nem maradt sokáig békén, mert 1462-ben hosszabb utazást tett Spanyol-, Angol- és Francziaországban és ennek befejezésével, talán a paduai egyetemnél való rövid tartózkodás után, elment Bolognába, hol mint a rhetorica és poetica tanára 1463-tól 1465-ig működött az egyetemen. Alig hogy előadásait elkezdette, a hires Philelphus Ferenczczel heves és hosszas vitába keveredett, melyből ő lépett ki mint győztes. Ekkor Janus Pannonius ismét Magyarországba hívta (1464) Galeottót, hogy jönne el hozzá a törökök ellen küzdeni. Midőn Janus Pannonius 1465. Olaszországban járt követségben, az év közepén magával hozta Galeottót, hogy (J. Pannonius saját szavai szerint) a tudatlanokat oktassa, a szomorúakat felvidítsa s maga magát pénzzel megszedje. Magyarországban rövid idő alatt nagy kegyre tett szert; a pápának magyarországi követével, Jeromos cretai érsekkel baráti viszonyba lépett, Polycarpussal, a magyar királyi cancellária egyik befolyásos tagjával szintén jó viszonyban állott, Mátyás király kegyét kitűnő ötleteivel egészen megnyerte, végre alkalma volt Vitéz János érseknek bőkezűségét tapasztalnia és a nagyváradi püspöktől, valamint a kalocsai érsektől is, ha mást nem, legalább szép igéreteket kapnia. Ha még hozzá teszszük, hogy Janus Pannonius is késznek mutatkozott rajta segíteni, jó reménye volt rövid idő alatt szép vagyonra szert tenni. Mátyás királynak Podjebrad ellen viselt hadjárata alkalmával (1469) Alesus (?) nevű magyar katonával párbajt vívott; Janus P. egy epigrammjában emlékezik meg ezen diadaláról. Mátyás királynak társalgója, úgyszólván udvari bohócza és meghitt barátja volt. A cseh háború befejezése után ő is visszatért Magyarországba és itt, valószinűleg még mindig Mátyás király udvaránál, dolgozta ki 1471-ben a «De homine libri duo» cz. physiologiai munkáját, melyet Vitéz Jánosnak dedicált (ebben az emberi test szervezetét irja le s működését magyarázza boncztani, orvosi, természettani s astrologiai észrevételekkel). 1473-tól 1477-ig már ismét a bolognai egyetemen tanított, az utóbbi években azonban előadásait elhanyagolta, miért megrovást vont magára; ennek következtében nem sokára reá elhagyta tanszékét és Montagnanába birtokára ment. «De incognitis vulgo» cz. munkája sok bajba keverte; a benne foglalt tanok felzúdították ellene a velenczei inquisitiót; ez Montagnanában, hova Bolognából jött családját meglátogatni, elfogatta, börtönbe vetette s az inquisitió törvényszéke elé állíttatta. Vagyonát elkobozták, feleségét szintén bebörtönözték, őt magát pedig Velencze közpiaczán pellengérre állították ördögkoronával fején és arra kényszerítették, hogy a szeme láttára elégettetett könyvében foglalt eretnek tanokat nyilvánosan kárhoztassa. S miután már mindez megtörtént, hat hónapi börtönre ítélték kenyér és víz mellett. Ezen börtönének mélyéből fordult segítségért Medici Lőrinczhez 1478. márcz. 7.; fiával levelet küldött Firenzébe s Rómába és esedezett Lőrincznek, hogy szabadítsa ki nyomorából. Medici Lőrincznek vagy Mátyás királynak közbenjárására (G. mindkettőnek fejezi ki legforróbb háláját ezen közvetítésért,) IV. Sixtus parancsára kiszabadult börtönéből, mire Rómába idézték, hol az eretnekség vádja alól fölmentették és javainak birtokába visszahelyezték. Ekkor visszatért Magyarországba s Mátyás királynak Ulászló cseh királylyal Olmüczben 1479. júl. 17. – aug. 5-ig tartó találkozásán jelen volt. Meglehet, hogy a következő év elején még Budán tartózkodott; de az valószinű, hogy rövid idő mulva visszatért Olaszországba és csak 1482-ben, nem sokára Hainburgnak szept. 30. történt elfoglalása után jelent meg ismét Mátyás király udvaránál Badenben, hogy leányai számára jegyajándékot kérjen a királytól. Meddig maradt ezúttal Magyarországban, nem tudjuk; annyi bizonyos, hogy «de promiscua doctrina» cz. művét már Olaszországban irta 1488. és 1490. közt; ezen munkáját a nála szokásos tolakodással, Medici Lőrincznek ajánlotta fel, ki talán nem jutalmazta meg eléggé ezen megtiszteltetésért a kapzsi tudóst, vagy Galeottót egészségi állapota kényszerítette más égalj felkeresésére, annyi bizonyos, hogy 1492-ben Francziaországban VIII. Károlynál volt, kinek a De Excellentibus cz., mindeddig csaknem egészen ismeretlen művét ajánlotta. Meghalt 1497-ben Csehországban, a lóról való esés következtében.
A mi G. műveit illeti, azok universalis műveltségének megfelelően nemcsak egyetlen egy szakmára szorítkoznak. Költeményei közűl csak Janus Pannoniushoz intézett elegiája van kiadva, melyet Ábel Jenő közölt az Egyet. Philol. Közlönyben (III. 7. l. és újra lenyomatta az Adalékok cz. munkájában 144. l.), a többi még mind kiadatlan hever Olasz- és Németország nyilvános könyvtáraiban.
Prózai munkái közűl ránk magyarokra legérdekesebb: De egregie, sapienter, et iocose dictis et factis Matthiae Regis ad Incl. Ducem Joannem eius filium cz. műve, melyet Tordai Zsigmond adott ki először Bécsben 1563-ban. Megjelent még e mű Scriptores Rerum Hungaricarum Bongarsius (1600 Frankfurt) és a Schwandtner-féle (Bécs, 1746. I.) gyűjteményekben, Kassán 1611. (kiadója Bocatius János «Salomon Hungaricus» főczímmel) és Bécsben 1723-ban. (Az eredeti Corvin Jánosnak ajánlott codex a m. nemzeti múzeum birtokában volt, ez azonban elveszett.) Magyarra fordította Vitkovics Mihály (1805), melyből néhány szakasz a Trattner Kalendáriumában jelent meg, kézirata azonban elveszett; továbbá Kazinczy Gábor (Mátyás király kortársai tanúsága szerint, Pest, 1862., 2. kiadása ezen cz. alatt: Martius Galeot könyve, Mátyás király jeles, bölcs és elmés mondatai és tetteiről. Pest, 1863. G. élettörténetére vonatkozó adatokkal) és Barna Ferdinánd: Jellemvonások Mátyás király életéből. Pest, 1862.
Több ismert külföldi munkáit bőven és kritikailag ismerteti Ábel Jenő Adalékok cz. művében.
Kéziratban van még egy: Galeotti Martii Narniensis chiromantia perfecta cz. műve Paduában a Biblioteca di Sant Antonio di Padova-ban. Több munkája úgy látszik elveszett.
Weszprémi, Succincta Medicorum Biographia I. 50.
Catalogus Bibl. Com. Széchenyi I. 400.
Egyetemes M. Encyclopaedia VIII. 538. l. (Fraknói V.)
Figyelő VII. 1879. 10. XVIII. 1885. 62. l.
Ábel Jenő, Adalékok a Humanismus Történetéhez. Bpest, 1880.
M. Könyv-Szemle 1882. 214., 1884. 188. 290., 1891. 167. l.