lazarista szerzetes, szül. Nagy-Striczén Trencsénmegyében; az esztergom-főegyházmegyei papok közé fölvétetvén, a bölcseleti első tanfolyamot 1850-51-ben Nagyszombatban végezte, azután cistercita lett. Csakhamar visszatérve, a theologiát Pesten hallgatta. Fölszenteltetett 1857. okt. 20. Már mint szerpap nagyszombati főgymnasiumi tanárnak neveztetett ki. 1862-ben lelki igazgató lett az esztergomi papnevelőben. 1865-ben torokbaja miatt visszavonult. 1862. szept. 2. füzes-gyarmati, 1869-ben nagysárói, 1879. szept. 10. naszvadi plébános lett. 1881. aug. 1. a lazaristák közé lépett.
Számos czikke közül nevezetesebbek a M. Sionban (1863. Sz. Kálmán vértanú, Mit tettek 1863. évben a testvérhaza határain belűl azok a holt kezek, 1864. Capistranói sz. János), az Uj M. Sionban (1875. Lateau Lujza a hirhedett belga leány, 1876. Galilei Galileo, 1877. Giovanna Maria della Croce, 1878. Egy falusi pap a nagyvilágban, Quito lilioma.)
Munkái:
1. A castiglionei angyal. Élet és jellemrajz. Nagyszombat, 1862.
2. A növendékpapok és fiatal áldozárok kalauza. Irta Dubois H. abbé, a franczia eredetiből ford. Bécs, 1866. (Ism. M. Sion.)
3. A szentség hirében elhunyt Vienney János Mária ars-i plebános életrajza, Monnin Alfred franczia műve után ford. Bpest, 1874. (Előbb az Egyházi Lapokban 1867-68. jelent meg.)
4. Páli szent Vincze élete. Galura Bernát brixeni hgpüspök után ford. Esztergom, 1885. (Ism. Uj Magyar Sion.)
Petrik Könyvészete.
M. Könyvészet 1876. 1885.
Zelliger, Egyházi Irók Csarnoka. Nagyszombat, 1893. 144. l.