csanádegyházmegyei áldozópap és tanár, szül. 1848. ápr. 5. Orczyfalván Temesmegyében; a gymnasiumot és theologiai tanulmányait Temesvárt végezte; 1871. jun. 17. miséspappá szenteltetett föl; előbb két évig a báró Gudenus családnál Gaádon nevelő volt, azután segédlelkész Dettán, Oraviczán és Verseczen; 1875-ben a budapesti egyetemen a mathemathikát és physikát hallgatta s tanári oklevelet nyert; azután mint tanár a temesvári főgymnasiumnál működött 1893-ig, midőn a temes-hidegkuti egyházhoz plébánosnak neveztetett ki.
Programmértekezése a temesvári kath. főgymnasium Értesítőjében (1882. A légköri villamosság, 1889. A szinképelemzés köréből); czikkei a Havi Közlönyben (1890-92. Az egyházi énekről, Az egyházi ének a nagymisében, A népének a templomban, A hypnotismus és az egyház mai álláspontja, A szocziális kérdés, A munkás egyesületek, A siketnémák, A vakok, Az idioták.)
Munkája: Lelkipásztori lexikon. Temesvár, 1892. (Patzner Istvánnal együtt.)
Schematismus Csanádiensis 1892. 246. l.
Rajner Névkönyve 129. és önéletrajzi adatok.