zeneszerző; a nyitrai gymnasiumban tanult; 1878-ban a budapesti nemzeti zenedébe, a későbbi országos m. kir. zeneakadémiába lépett; tanárai Liszt Ferencz, Erkel Ferencz és Ábrányi Kornél csakhamar észrevették benne a tehetséget, azért kiképeztetésére kiváló gondot fordítottak. Több zongorakéziratát Liszt F. is kellően méltányolta. A zeneakadémiát 1882-ben kitűnő oklevéllel hagyta el. Szabadka törvényhatósága még ugyanazon évben a zenedei igazgatósággal kinálta meg, mit el is fogadott és azóta ott működik.
Már 12 éves korában a zongorán kivül, a hegedű, fuvola s trombita kezeléséhez is értett. Zongorára irt darabjai közűl több nyilvános hangversenyeken mutattatott be. Műveli a vokálzenét is. Ezen darabjai közűl a Szidónia nyitány az orsz. m. kir. zeneakadémia hangversenyein adatott először a nemzeti szinház zenekara által, Erkel vezetése alatt. Petőfi Sándornak A bilincs cz. költeményére férfi karra irt zeneszerzeménye a szegedi országos dalversenyen szavazattöbbséget nyert. (Mellékelve van a Zenelaphoz 1888). Tárczái bayreuthi és párisi útjairól, nemkülönben Olaszország művészetéről az egyetértésben és Pesti Hirlapban jelentek meg.
Zenelap 1888. 2. sz. arczk. és zenemelléklettel.
Vágvölgyi Lap 1891. 1. sz.